KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szépség és a szörnyeteg

Sándor Anna

Beauty and the Beast – amerikai, 2017. Rendezte: Bill Condon. Írta: Evan Spiliotopoulos, Stephen Chbosky. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: Alan Menken. Szereplők: Emma Watson (Belle), Luke Evans (Gaston), Dan Stevensen (a Szörnyeteg) Ewan McGregor (Lumiére), Ian McKellen (Cogsworth). Gyártó: Mandeville Films, Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 129 perc.

 

Az elmúlt években a Disney sorra készíti el klasszikus rajzfilmjei élőszereplős remake-jeit.  Kérdés, hogy ezek hozzáadnak-e a filmélményhez, azaz, hogy a bevételen túl fel tudnak-e mutatni bármit, ami az újrázás mellett szól. Bill Condon A szépség és a szörnyetegje ilyen szempontból a sikertelen próbálkozások közé tartozik. Nem több egy jó beállításokkal felvett, de fantáziátlanul teátrális és mesterkélt Broadway-musicalnél, amely mellőz minden potenciális önreflektív vagy játékos elemet. Nem is a dalok nyomják agyon a történetet, hanem a felszínes koncepció. A mese kulcsfeszültsége az, hogy a körülmények ellenére sikerül-e közel kerülnie egymáshoz a két főszereplőnek annyira, hogy a lány beleszeressen az elátkozott hercegbe. Valójában ennek a folyamatnak a hiteles ábrázolásán áll vagy bukik minden feldolgozás sikere, és ezt a maga eszközeivel a 1991-es rajzfilm egészen szépen meg is ugrotta. Az élőszereplős változat viszont visszavág ebből a fókuszból, hogy helyette sekélyes vulgár-pszichológiával fejtegesse a szereplők élettörténetét, mintha ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy hipp-hopp egymás karjai közt találják magukat.
Mindezen nem segít, hogy Emma Watson színészi eszköztára sem sokat fejlődött a Harry Potter óta, még a rajzolt Belle arcjátéka is több érzelmet fejez ki, mint az övé.  Persze, ott a kikacsintás, hogy éppen a női jogi aktivista Watson játssza el a protofeminista Belle-t, de ezen kívül mást nem tud felmutatni. A szörnyeteg hasonlóan járt, bár Dan Stevens mimikáját a steril CGI semmisíti meg. A show-t egyértelműen a bájgúnár Gastont alakító Luke Evans és a haverja lopják el, akik lubickolnak a szerepükben. A film súlytalanságát pedig jól illusztrálja, hogy a finálét leszámítva egyedül Evansék jelenetei azok, ahol érezhető színészi jelenlét. A többi csupán szépséges, papírmasé díszletek és figurák sokasága a színpadon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13199