KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyám mozija

Kovács Gellért

Mia madre – olasz, 2015. Rendezte: Nanni Moretti. Írta: Valia Santella, Francesco Piccolo és Nanni Moretti. Kép: Arnaldo Catinari. Szereplők: Margherita Buy (Margherita), John Torturro (Barry), Giulia Lazzarini (Ada), Nanni Moretti (Giovanni). Gyártó: Sacher Film / Fandango / Le Pacte. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 106 perc.

Nem nehéz szeretni a mifelénk nem igazán népszerű, de odahaza és a nagy fesztiválokon évtizedek óta elismert színész-rendező, Nanni Moretti (A fiú szobája, Van pápánk!) újabb alkotását, sőt ez azzal együtt is igaz, hogy távolról sem az Anyám mozija a leghatásosabb műve. Mint nála rendkívül sokszor, most is személyes a hangvétel, hiszen alig leplezetten egyfajta terápiafilmről van szó: Moretti saját édesanyja betegségét, elvesztését igyekezett feldolgozni a forgatókönyvben. Főhőse egy rendező (Margherita Buy), aki új filmjén dolgozik, miközben a gyászra is kénytelen rákészülni, mindez pedig olyan szomorú felismeréshez vezeti, amelynek következtében magánéletének elhanyagoltságával és munkájának üres rutinjával is szembesül.

Moretti inkább eszköztelen, mégis igen intenzív, olaszosan tépelődős érzelgőssége elégségesen magával ragadhatja a nézőt, ám sokat elárul a filmről, hogy épp a főszereplő az, aki a legkevésbé érdekes benne. Margherita Buy tekintete mély titkok helyett inkább csak felszínes mélabút hordoz – nála izgalmasabb a testvérét játszó Moretti, aki egyetlen mondatával, sokat jelentő félmosolyával közelebb hozza az egyébként igen hétköznapi történetet. Nem beszélve a kicsit link és hazudós, ám épp ezért is bájos sztárszínészt alakító John Turturro-ról – még aligha sejtették, hogy két év múlva milyen különösen szól majd például az a vicces mondat, amely az ő szájából hangzik el, miután a repülőtérről a római belváros felé az autóban elalszik, majd felriadva a következőt meséli Margheritának: „Ó, Istenem, micsoda rémálom! Kevin Spacey megpróbált megölni!”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13475