KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tarantino-éra

Puhafedelű breviárium

Schubert Gusztáv

A Crime Time Filmbook szent könyv. Rajongók írták rajongóknak, a série noir régi és új nagyjairól.

 

Hogyan is kezdődhetne másként egy Tarantino-hívő kegyes olvasmányainak gyűjteménye, mint blaszfémiával: „És az ötszázhatvanharmadik napon Isten teremté vala az ólmot és az acélt, szerzetté belűle az pisztol nevezetű instromentomot, és odutta volá ösemüknek, Adamunak kézéjibe: »Lőjed által véle az sárló cemendét.«” Úgy hírlik, Angliában már rongyosra olvasták a Crime Time filmévkönyvét, a neonoir almanachját, nem csoda, furcsa szöveggyűjtemény, mintha egy lelkes és kétkedő evangélista rakta volna össze a Mester és apostolai igaz és apokrif jó és rossz híreit.

Bizony mondom néktek, nehéz a Tarantino-hívő élete. A káromkodás katedrálisában nyálas és gyanús az áhítat, káromolva kell szeretni az istent. És körmönfont nagy dumával. Szöveg- és képelemzés tehát nem a bölcsészkari hermeneuták útmutatása szerint megyen (habár akad szerző, aki a Pulp Fiction derridai gyökereit keresgéli), hanem Tarantino módján. Pép a péphez, fikció a fikcióhoz. Szentségtörés a szentségtöréshez. Ha itt a kritikusok ízekre szednek valamit, akkor azt szó szerint kell érteni. Készítsünk elő egy üres kazettát, javallja egyikük, és ha a törvény tiltja is, másoljuk át a Ponyvaregényt. Persze a mienket, ha már Quentin így elügyetlenkedte: hagyjuk ki például azt a részt, ahol Mia Vincent Vegával idétlenkedik a táncparketten, még jobb volna ki vágni tetőtől talpig az egész Uma Thurmant, és egyáltalán a gyengébb nemet, ami nem megy, ne erőltessük, egy hiteles nő van az egész filmben, Nyuszimuszi, ő is csak azért, mert pasinak képzeli magát, ez egy igen-igen mácsó világ, és így van jól, minek bele Margit meg a rokka, Medeiros és Bruce Willis jelenetéből is lenyeshetünk három minutát, na és a homofób pince-fertály, approximatíve 11 percet ott is nyerhetünk, John Boormannak és a Deliverance-nek Tarantino majd máskor tisztelegjen. Keitel, a takarító? Hát tudod, Badham Assassin-jében jobban állt neki a porszívózás. Oldjuk meg a problémát, nyerjünk négy kerek percet. Az annyi, mint ötvenkettő, lejön még hatpercnyi főcím, nyertünk egy fürge másfélórás filmet. És ráadásul Christopher Walken és az igazi főhős, Samuel L. Jackson is jobban fog látszani. Igazán semmiség, Quentin, a gratulációkat majd csekken.

Valaki más az Internéten tallóz Tarantino-töreket. Onnan való az idézett Genezis-parafrázis, meg a Kutyaszorítóban mácsófecsegése Madonnáról „ógörög” módra, valahogy így.

Arisztotelész: „Nemde a szép Helénának a lábait masszírozód az imént?

Alkibiádesz: Egy perce se volt, baszomadta! Megcselekedtem, igen.

Arisztotelész: Biz kibaszott finom áru a nőcske, tisztára Aphrodité. Mégha reszelős is a sarka, mert ne feledd, ő is csak földi halandó, bűzlik, akár te vagy én. Hadd, Secret dezodorra kár szavakat pazarolni, fel se találták még a trójai harc idején.

Alkibiádész: Farkadra forrjon szavad, álnok Arisztotelész! Én soha nem hiszem azt, hogy szuka volna Helén.

Szokratész: Nincs halovány lila fingod, mit gondolt efelől dalnak vak mestere, Homér. Elmondom végre ma néked, miről énekel végül is abban. Irdatlan falovat leleményes Uliszszesz csempész Trója alá. Csupa fa… fa, fa, fa szerte szerént az az állat.”

További finom részletek az Internet bugyraiban, a http://rmd-www.mr.ic.ac.uk/dan/tarantino/republic_dogs.html mentén egyenesen.

Akinek ennyi jó kevés, az beülhet a tárgyalóterembe. A multimilliomos amerikai forgatókönyvíró, Joe Esterhas pere folyik éppen. A vád: folytatólagosan (Flashdance, Kicsorbult tőr, Basic Instinct, Sliver, Showgirls) elkövetett üzletszerű kéjelgés a ponyván. A védelem: Esterhas ártatlan, a szoftpornóra, könnyű borzongásra és konyha-lélektanra sóvárgó mozinéző csábította bűnre.

De vissza a sötét szentekhez és apostolokhoz. Hitchcockról már mindent megírtak, de hogy valahogy ki ne maradjon a nagymester, egy készülő tanulmány vázlata, a hátborzongatás képi és dramaturgiai csúcspontjait is előszámláló filmismertetés vezet be a hagiográfiába. A fekete éj állócsillagai, Scorsese, Brian De Palma, Coen-testvérek, John Woo, Wong Kar-wai mellett az üstökösök, Danny Boyle, Michael Mann, David Fincher is ott ragyognak a kötetben. Habár a Seven elemzését olvasva Fincher esetében helyesebb volna pislákolásról beszélni: a kritikus szerint a hét főbűnt megbosszuló sorozatgyilkos története, sokak szerint „minden idők legjobb bűnfilmje”, képtelenségek zagyva és unalmas halmaza. Látszólagos eredetisége mögött klasszikus hollywoodi klisék rejlenek. Igaz, detektívtörténetnek a Seven eléggé kiagyalt, az istenérvek és ellenérvek teológiai vitájába beleszóló bűnfilmként azonban sokkal izgalmasabbnak látszik. Ha isten angyala alászállna a földre, hogy betartassa a hét erényt, a tíz parancsolatot, sorozatgyilkossá kell lennie. Ezt a blaszfémiát még sohasem hallottam Hollywoodtól.

Három csapda vár minden kritikust, aki a série noirról ír: az értetlen elutasítás, a bigott rajongás és a magasművészet címét követelő sznobérig. A Crime Time Filmbook lapozgatása közben csak elvétve hallani halálsikolyát rossz útra tévedt kritikusnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1713