KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Te már nagykisfiú vagy

Koltai Ágnes

 

Húsz évvel ezelőtt forgatta Francis Coppola ezt a filmet, akkor, amikor a Warner és a Seven Arts Stúdió ígéretes tehetsége volt (bár még csak segéd- és szinkronrendező, de ontotta a forgatókönyveket, megfilmesítési jogokat vásárolt és társproduceri feladatot is vállalt). A Te már nagykisfiú vagy, amely David Benedictus humoros regényéből készült, az iparos Coppola személyes hangú filmje a kamaszkorról. Hőse egy bumfordi fiúcska, aki szeretne már megszabadulni a szüzesség kínjától, s aki olyan őrülten szerelmes a szüfrazsettnek álcázott, romlott kokottba, hogy megérinteni sem meri, nehogy „megrontsa”.

Látványos gegparádé a Te már nagykisfiú vagy, mégsem aratott nagy sikert. Nem véletlenül finanszírozta évekkel később Coppola, a „filmes keresztapa” George Lucas American Graffitijét: azt remélte, hogy Lucas beteljesíti álmát, leforgat egy hamisítatlan amerikai mitikus filmet az ifjúkorról. Való igaz, George Lucas – a pénzcsináló új-Hollywood másik ígéretes tehetsége – rafináltabb kamaszmelodrámát készített.

Francis Coppolának a külsőségekhez, a gigantikus, lesújtó látványhoz van érzéke: már ebben a filmjében is tobzódik a hatalmas panorámákban, a tablószerű képekben és a gyors vágásban. Ám minden érzelgőssége, naiv romantikája ellenére is rokonszenvesebb ez az ifjúkori botlása, mint későbbi, mérnöki precizitással megtervezett, hideg filmjei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5881