KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Részeg eső

Különleges nyomozás

Ökrös László

 

Kormos ég, Hajnali tűz, Részeg eső, A térképen nem található, Pitypang: Darvas Józsefnek ez az öt darabja illik bele A magyar dráma harminc éve című tévésorozatba. Közülük egyedül a regényből átdolgozott Részeg eső nem készült eredetileg színpadra, a televízió mégis ezt az epikai fogantatású művet választotta az író drámai munkásságának reprezentálására. Jól tette-e? Föltétlenül. A harminc esztendő történetét átfogó mű már pusztán témáját és tartalmát, anyagát tekintve is olyan nagyra törő és jelentős, annyira jellemző nemcsak Darvas József írói munkásságára, hanem még életpályájára, sőt egész nemzedékére is, hogy a többi dráma egyszerűen nem mérkőzhet, nem versenyezhet vele. Ahogyan a Szakadék a fiatal, úgy emelkedik ki a Részeg eső az idős író alkotásai közül. Mindezen felül még azzal is, hogy bár szerkezete messze eltávolodik a hagyományos dramaturgiától, a lényeget tekintve mégis ez a darab a legkiegyensúlyozottabb, legharmonikusabb az öt közül. Annak idején, amikor 1964-ben bemutatták, még nem látszott az arányoknak, a tartalomnak és a formának ez az összhangja, inkább valami sodró, nyugtalan izgatottságot érzett ki a néző a szokatlan drámai formából. Közben azonban eltelt tizenöt év. És a Részeg esőt, amely a színpadon különleges szerkezetével és jó néhány részletében mondanivalójával sok nézőt meghökkentett, most a képernyőn mint megállapodott, higgadt tévéjátékot nézhettük végig. 1980-ban nem akadhatott fönn senki az író politikai ítéletein, vagy az időrendet fölbontó formán.

Sokkal inkább a történelmi háttérből elénk rajzolódó emberi életekre, sorsokra figyeltünk ma. Csontos Gyulára, a filmgyár ártatlanul bebörtönzött, összeroppant igazgatójára, például. Balla Sándorra, aki 1944- ben elkötötte a zsidó boltos tehenét, de amikor katonaszökevényeket kellett menteni, egy pillanatig sem tétovázott. Az öreg Kordásra, aki egy sebesült oroszt rejtegetett a lakásán, s amikor fordult a világ, kikiáltotta a völgyesi köztársaságot. Lilire, a szép szőke nőre, aki hogy megmeneküljön a deportálástól, szeretője lesz egy csendőrtisztnek. Tavaszi Ferkóra, a hevesi juhászgyerekre, aki pulikutyájával együtt állított be a népi kollégiumba, hogy szobrász legyen.

És figyelünk a többiekre, a főszereplőkre, mindenekelőtt Szóláth Bélára, a filmrendezőre és Balla Gézára; a festőre. Ám az ő arcmásuk mintha halványabb, színtelenebb volna. Nem a tévéváltozat hibájából. A darabban is sápadtabbak. A kisebb szereplők elevensége nem első sorban annak a következménye, hogy jobbára formás anekdoták hősei. Cselekedeteiknek közvetlen, személyes indoka, érdeke van. Szóláth és Balla tetteit a politikai meggyőződés, művészi hit vezeti és nincs mindig bennük a közvetlen érdekeltség. A drámai ábrázolás ezt a hiányt nehezen viseli el: vérszegények, jellegtelenek, sematikusak az így bemutatott, fölvezetett figurák. Különösen Balla alakja erőtlen. Hiába a kitűnő Őze Lajos minden erőfeszítése, festőjének nincs igazi meggyőző ereje, hitele. Szóláthot közelebb érezzük magunkhoz, róla jóval többet tudunk, különösen elromlott házasságáról. De a plasztikus jellemképhez ez is kevés, s a hiányt a színészi ábrázolás nem pótolhatja. Avar István sem képes rá, pedig szerepformálásának jó néhány pillanata igen erőteljes és emlékezetes. De a meggyőződés és a cselekvés közé csak az írói ábrázolás helyezhet valamiféle személyes és közvetlen indítóokot. S ezen a hibán a rendezés eszközei sem javíthattak. Hajdúfy Miklós láthatólag pontosságra, világosságra, a szó elemi értelmében közérthetőségre törekedett. Ha csak ennyi lett volna a feladata, azt mondhatnánk: sikeresen.

A Részeg eső voltaképpen egy különleges nyomozás története. A kiindulás Balla Géza öngyilkossága. Szóláth Béla a miértet kutatva, nem talál köznapi magyarázatot, közvetlen előidéző okot. Nyomozása áttevődik egy másik szférába. Hogyan törte össze az emberek hitét a szektás, dogmatikus politika? – ezt kutatja. A Részeg eső az események fölidézésével próbál világosságot teremteni. Csakhogy mindez nem kapcsolódik közvetlenül Balla Géza öngyilkosságához. A miértre ezzel nem kapunk meggyőző választ. Ahogyan előrehaladunk a cselekményben, kiderül, hogy az öngyilkosság csak ürügy. S ezzel együtt az ábrázolás fokozatosan eltávolodik a közvetlenül egyénitől, és egyre inkább előtérbe nyomul az egyéni cselekvést csak általában meghatározó, magyarázó politika, ideológia. Ha az események időrendben követnék egymást, a drámának erre a szétválására gyorsan fény derülne. A végső válasz mindenképpen bizonytalan. Az volt a regényben és a drámában, s az maradt most a tévéjátékban is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7888