PapírmoziPAPÍRMOZISzuperhősök áradataBayer Antal
Noha nagyobb képregényes
események híján nyáron kevés képregény jelenik meg, a szuperhősök kedvelői
éppenséggel nem panaszkodhattak, hiszen a Kingpin kiadónak köszönhetően
folyamatosan érkeztek újdonságok az újságárusokhoz.
Miután
Batman a tavasszal visszatért, most magával hozta a barátait, a teljes
Igazságligát. Bár érthető kereskedelmi okokból a különszám Batman címen fut, valójában a JLA
(Justice League of America) sorozatból
egy négyrészes történetet választott a szerkesztő.
Bár
sajnálhatjuk, hogy nem a korábbi, Grant Morrison által írt
meghökkentő-kizökkentő epizódok egyikét kaptuk, a választás kézenfekvő és
helyénvaló, hiszen Batman áll a központban, és az ő főgonoszai közül került ki
az ellenség is. Méghozzá az egyik legszemélyesebb ellenlábasa, Ra’s al Ghul, és
fontos szerephez jut Ra’s lánya, Talia is – amivel már meg is van a kapcsolódás
az aktuális (magyar) sorozathoz.
Batman
azért is a legizgalmasabb képregényfigura az amerikai kínálatban, mert kétség
kívül az ő ellenségei a legérdekesebbek és legváltozatosabbak. Könnyen
megfeledkezünk arról, hogy milyen széles skálán mozognak, amikor azon
révedezünk, hogy Joker mennyire tökéletes ellentéte-kiegészítője-tükörképe-ikerpárja
Batmannek – pedig messze nem minden Jokeres sztori jó, és bőven vannak kiváló
Jokertelen történetei is a Denevérembernek. És ezek között szerepel jó néhány
olyan, amelyben Ra’s al Ghul és lánya, Talia okoz szinte megoldhatatlan
fejtőrést Bruce Wayne-nek.
Batman
civil énjének a kiemelése itt különösen fontos, hisz míg a többi főgonosz csak
találgatja, hogy ki lehet valójában, Ra’s al Ghul már az első színre lépésekor
(Batman 232, 1971. június) tudja. Kikövetkeztette
abból, hogy ilyen drága felszereléseket csak egy dúsgazdag ember engedhet meg
magának. Ra’s megalkotója, Denny O’Neil – aki Neal Adams rajzolóval megalapozta
a modern Batman kinézetét és hangulatát egyaránt, és aki előzőleg már
megreformálta Joker alakját, Zöld Lámpásról és Zöld Íjászról nem is beszélve –
úgy gondolta, hogy az általa újraálmodott sötét lovagnak szüksége van egy hozzá
igazán méltó ellenfélre, egy titokzatos mesterelmére.
Nem
vitás, hogy Ra’s kiváló karakter, de van vele egy kis probléma. Mégpedig az,
hogy nagyon nehéz „jól” írni. Megkockáztatom, hogy csak magának Denny O’Neilnek
sikerült igazán elkapnia, de még ő sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy
apránként felfedje Ra’s múltját. Márpedig vannak figurák, amelyeket éppen a
titokzatosságuk tesz igazán érdekessé, veszedelmessé, kiszámíthatatlanná.
Sajnos, Ra’s nem járt jól azzal, hogy egyre több író merészkedett elővenni a
karakterét, ami ártott az egyediségének.
Úgy
gondolom, áll ez a Bábel tornyára is.
Ra’s ügyeletes ötlete a világ leigázására nem tartozik a legkönnyebben
emészthetők közé – az „ökoterrorizmus”, mint fogalom egyébként is eléggé fából
vaskarika jellegű. Mark Waid történetének az izgalmai nem is ebből fakadnak,
hanem sokkal inkább az Igazságliga tagjainak az interakcióiból.
Ma
már adottnak vesszük, hogy Batman egy „control freak”, képtelen elviselni, ha
bármi is kicsúszik az irányítása alól, és ez a mánia jelentősen befolyásolja a
többi szuperhőshöz való viszonyát, a „bizalmi indexét”. A Bábel tornya azonban még 2000-ben készült, amikor ez az ötlet még
eredetinek számított. Mondhatjuk úgy is, hogy előrevetítette azokat a konfliktusokat,
amelyek meghatározó fontossággal bírnak majd a DC Comics több hosszú ciklusában
is. Már csak azért is érdemes beszerezni, elolvasni, és végiggondolni az egyes
karakterek reakcióit, különös tekintettel az illusztráción szereplő Supermanre.
Batman-különszám: Bábel tornya. Színes, irkafűzött, 88 oldal.
Valamivel korábban jelent meg
egy Pókember-különszám is, amelynek különlegessége, hogy tartalmazza a karakter
legelső, 1962-es történetét, valamint az 1989-ben elsőként magyarul közölt
történetet is, immár teljes egészében. A nosztalgia és a modernitás közötti
áthidalást pedig egy régebben játszódó, de mai Pókember-Fáklya közös kaland
biztosítja. Feltétlenül minden Pókember-kedvelő (és nem csak rajongó)
gyűjteményében helye van ennek a kiadványnak, amelyre csak egyetlen panasz
lehet: az Amazing Fantasy 15-ös
számát, sajnos, újraszíneztette a Marvel, eléggé meghökkentő hatással. Persze,
erről nem a magyar kiadó tehet.
Pókember-különszám. Színes, irkafűzött, 80 oldal.
És közben folytatódnak a
megszokott kéthavi sorozatok is. A Marvel
+ idei fő attrakciója egy ötrészes történet, amelynek minden részében más
és más szuperhősre koncentrálva emlékeznek meg Amerika Kapitány haláláról. Jeph
Loeb alapötlete nem is lenne rossz, miszerint a gyász Kübler-Ross-féle ötfázisos
modelljét veszi alapul – csakhogy az olvasók között elég kevesen vannak, akik
ne tudnák már azóta, hogy Amerika Kapitány valójában nem halt meg. Sőt annak
idején sem nagyon hitték el, hogy ez most egy „tényleg, de igazán igazi” halál
lett volna. Ettől elvonatkoztatva érdemes csak olvasni.
Marvel + 15-16-17. Színes, irkafűzött, számonként 72 oldal.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 353 átlag: 5.44 |
 |
|
