KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuper-Hipochonder

Kránicz Bence

Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert), Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó: Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 107 perc.

 

Ha a kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai diktatúrából szökött ellenállóval.

Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak, hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más, mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11751