KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Öld meg Rómeót!

Varró Attila

 

Homályos hollywoodi legendák szerint a West Side Story intrikákban és rejtélyes balesetekben bővelkedő forgatását csak egy sátáni paktum segítségével lehetett megszabadítani a műve Broadway-adaptációján feldühödött Shakespeare bosszúszomjas szellemétől. A United Artists valamennyi óriásstúdióra kiterjedő vérszerződést írt alá egy viharos éjszakán az Úr 1961. évében, amelynek értelmében Lucifer mindaddig kordában tartja a szabados életvitele folytán örök kárhozatra ítélt bárdot, amíg a Rómeo és Júlia modern filmfeldolgozásaiban eltérő etnikumhoz tartozó alvilági csoportok játsszák a főszerepet. Ettől kezdve az évszázados Macbeth-átok mellett egy hétpecsétes szerződés kísértete is ott lebeg a Shakespeare-meséket aktualizálni vágyó alkotók fölött. A makacs Abel Ferrara 1987-ben csak azután változtatta polgárháborús helyszínét a New York-i Chinatown és Little Italy határmesgyéjére, hogy segédoperatőrét lefejezte egy elpattanó rögzítőkábel (így lett a Dél szépéből Kínai lány) – Baz Luhrman pedig három hétig harcolt a vidéki házát ostromzár alatt tartó tasmán ördögökkel, míg végül kandallóba hajította a homoszexuális tőzsdealkuszok érdekháborújába helyezett első sztorivázlatát.

Mivel annak idején a Warner-fivérek is pecsétjükkel szentesítették az alkut, az Öld meg Rómeót! kezdeti verziójában a Cosa Nostra és a jakuzák családi viszálya biztosította volna az alapkonfliktust (amely szerencsére az egyetlen közös pontot jelenti az eredeti drámával); neves kínai importsztárjuk, a hongkongi mozikban Jackie Chan komoly riválisaként számon tartott Jet Li és az énekesnői pályafutása mellé filmkarriert vásárló afro-amerikai Aaliyah személye azonban etnikai profilváltásra kényszerítette a népes írógárdát. Andrzej Bartkowiak, a lódz-i születésű, veterán Lumet-operatőr első rendezése tehát mindennemű tragédiától mentesen zajlott le – leszámítva magát a végeredményt. Az ügyetlenül megírt, teljesen érdektelen szerelmi szálat és hatalmi cselszövéseket színesítő szórványos akció-betétek többsége szegényesen koreografált és agyondrótozott (kivételt mindössze a kőkemény kínzókamra-jelenet, valamint egy kifejezetten szellemes kung fu menage-á-trois jelent), amelyek összképén még a Sivatagi cápákban nemrég megcsodált digitális röntgen-pillanatfelvételek sem képesek javítani. Chow Yun-fat után egy újabb kiváló keleti akciósztárt temetett maga alá a hollywoodi tucatbóvli lavinája, pedig túlburjánzó forgatókönyvek helyett ezúttal bőven elég lett volna egy feszesre rántott, tízoldalas sztori ürügyén néhány jól kigondolt díszlet között gátlástalanul szabadjára engedni a kincset érő wu shu bajnokot.

Hiszen mint tudjuk: drámát legjobban Shakespeare, gengsztert Jet Li irt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3096