KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

György király

Takács Ferenc

Londoni színpadi siker nyomán készült a film az angol történelem egyik izgalmas korszakáról, III. György uralkodásáról, aki 1760-tól 1820-ig, tehát hatvan éven át volt Anglia királya. Az ő idején szakadtak el az amerikai gyarmatok Angliától, tört ki a francia forradalom, győzedelmeskedett, majd bukott el Napóleon. A film előterében egyébként inkább a magánszféra áll: az értelmes és még szakismeretekkel is rendelkező (álnéven mezőgazdasági szaklapokba író) király híres-hírhedt betegsége, s e betegség emberi és politikai következményei. György király porfíriában szenvedett, ebben a súlyos idegi tüneteket okozó anyagcsere-zavarban, amely betegséget csupán a huszadik században azonosította és írta le az orvostudomány; a tizennyolcadik század doktorai szemében a király őrült, elmebeteg volt. Betegségéről és gyógyításáról szól a film, pontosabban betegsége első jelentkezéséről és az uralkodó – ideiglenes – felépüléséről: a filmnek jó a vége, s nem követi a történetet a későbbi tragédiáig, amikoris 1811-ben III. Györgyöt uralkodásra alkalmatlanná nyilvánították, s a király élete utolsó évtizedét vakon és idegbetegen töltötte el zárt ajtók mögött, nemhogy királyhoz, de emberhez is méltatlan körülmények között.

A király teste-lelke feletti uralomért folytatott orvosi küzdelem, a megfékezés és az elnémítás durva eszközeivel űzött „gyógykezelés” egyben más uralmi-hatalmi összefüggések metaforája a filmben: a politikáé, a királyi hatalommal szemben a parlament jogkörét erősítő William Pitt miniszterelnök ügyködéséé, az apja árnyékában tehetetlenségre kárhoztatott trónörökös, a későbbi IV. György hatalmi ambíciójáé. Ez a metafora ma már persze intelligens közhely: a klinikai beszédmód és gyakorlat mint a másik ember felett gyakorolt hatalom, a gyógyítás mint büntetés, a kezelés mint abszolút szemmeltartás és mindezek titkos és titkolt hatalmi-politikai értelme – Laing-től, Szásztól, Foucault-tól és másoktól megismert és közszájon forgó antipszichiátriai-mentalitástörténeti-tudásszociológiai bölcsességek.

A film ezt az intelligens közhelyet adja közre, rendkívül kulturált, tanulságos és élvezetes módon, remek operatőri munkával, jó ritmusú rendezéssel és az angol filmek (a jelek szerint) romolhatatlan alaperényével: a szinte felfoghatatlanul pontos, fegyelmezett és minden rezdülésében tökéletes színészi munkával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=37