KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Good Will Hunting

Békés Pál

 

Aki zseni, az deviáns. Tudja ezt minden átlagember. Aki zseni, és mégsem deviáns, az elüt a zsenik átlagától, tehát szintén deviáns. (Nincs menekvés!) Ám a nem-deviáns zseniről nemigen lehet filmet csinálni, tehát maradjunk az átlag-zseninél, mint amilyen Will Hunting, a matematika géniusza, civilben sokgyermekes boston-külsői prolicsalád sarja. Ez a Will kissé karcos alkat, így hát a zsenijét fölfedező mezei matematika-professzornak egyenesen a börtönből kell kihoznia, hogy nekiláthasson a nyersgyémánt csiszolásának.

Az igazi küzdelem azonban nem a nyersgyémántot csiszolgató professzor, hanem az általa vadhajtás-nyesegetésre felkért pszichiáter és a vadzseni között zajlik. A pszichiáter ugyanis szívós munkával felébreszti Willben az emberi szabadság alapkérdései iránti fogékonyságot. Valamint azt sugallja páciensének, amit manapság minden magára valamit adó műalkotás egyszersmind dezodor-reklám: LÉGY ÖNMAGAD! Hogy ez pontosan mit jelent egy műalkotás, illetve egy dezodor esetében, azt nehéz volna formalizálni. A boston-külsői vadzsenit illetően az eredmény kétes: Will Hunting a nem egészen egyértelmű záróképsorok tanúsága szerint (talán) megfutamodik a matematika-géniuszi pálya elől és a szabadságot választja - rozoga autójával nekiered az országútnak, úgy, ahogyan az amerikai filmekben a „szabadság választása” közmegegyezés szerint ábrázoltatik.

Gus Van Sant, aki az amerikai független filmkészítők sztárjaként alapozta meg hírnevét, ezzel a filmmel elveszítette függetlenségét, ám biztosította helyét a főáramban. Az 1991-es, kritikai sikert és anyagi bukást hozó igen egyéni hangú Otthonom, Idaho után ezúttal kritikai és kasszasikert egyaránt jelentő, a függetlenség ködös karizmájával immár nem kacérkodó filmmel lépett elénk. Ha nem azt az évet fogja ki, amikor olyan megaprodukcióval kell versengenie, mint a Titanic, akkor talán nem csak filmjének forgatókönyve kap Oscar-díjat. Azért ez sem kevés. Gus Van Sant megtalálta a főútvonalat. Filmjének hőséhez hasonlóan (akit a díjazott forgatókönyvet társszerzőként jegyző Matt Damon alakít), ő is megpattant a bizonytalan és rögös zseni-pálya elől. Most ott robog a nyílegyenes hatsávos sztrádán, az ilyen utak pedig - ha baleset nem történik - általában elvezetnek valahová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4000