KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A házmester

Kovács Kata

Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard), Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 97 perc.

 

A főként könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou, Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a kallódó, mihaszna főhős.

Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók, megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság, kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket. Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol a sok borúért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11746