KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fújd szárazra, édes!

Kis Anna

 

Fergeteges kisvárosi fodrászkomédia szeretett volna lenni Paddy Breathnach filmje, amelyhez ráadásul remek nyersanyagul szolgált volna az alapsztori: isten háta mögötti angol városka nyeri el a nemzeti fodrászbajnokság rendezésének jogát. Tódulnak az excentrikusnál excentrikusabb hajművészek; a túlbuzgó polgármester a konferanszié szerepében vezényli le a rivális hajmaffiák vérre menő összecsapását, amelyben azonban – szégyen ide, szégyen oda – személyes okokból vonakodik részt venni a terhes múltú helyi bajnok. Ennyi lenne a vérbeli angol szál a koprodukcióban, amely – megspékelve a videóklip-fashion-show stílusú, pazar haj- és modellköltemények dominálta látványvilággal – már egy kissé eklektikus, de még mindig működőképes produkciót garantálna.

Ám amerikai részről telhetetlen volt a történetvezetés. Hagyta ugyanis aránytalanul túlburjánozni a családi dráma vonalat, olyan fajsúlyos témákkal súlyosbítva, mint tisztes családanya leszbikus kapcsolata, továbbá korunk rákfenéje: a rák. Ez így már több a soknál, már csak azért is, mert mindez az elképzelhető legelcsépeltebb klisé-jelenteken keresztül jut el a nézőhöz, és könyörtelenül agyonvágja, már csírájában ragacsos mázba fullasztja a bontakozó komédiát. A fodrászversenyt a halál árnyéka lengi be, a kriptát viszont a fodrászverseny izgalma: a két rivális fodrászklán ifjú csemetéinek szerelme bizarra festett hajú hullák fölött teljesedik be. Nesze nekünk még egy vígjátéki Rómeó és Júlia is.

Összességében kiütéssel győz a rémes amerikai rákdráma: a családi újra-összefogás (Rómeóstul, Júliástul, leszbikus szeretőstül) mindent leküzd, a vonakodó helyi bajnoknak még győzelmet is szerez, bár a betegség ellenszeréül sejthetően nem elég. Elnyomja viszont a film minden egyéb szálának érvényesülési lehetőségét. És akkor már hiába marad demonstratív slusszpoénnak a film talán egyetlen szórakoztató jelenete, amelyben a szárnyait apránként bontogató polgármester végre magára talál, és egyfajta Elvis Presley paródiaként kéjeleg önnön metamorfózisában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2560