KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kultúra és film a weimari köztársaságban

Szilágyi Gábor

 

A cím némiképp megtévesztő. Nem annyira a kultúra és a film viszonyáról, mint inkább a kultúra különböző területeinek áttekintéséről van szó ebben a közelmúltban kiadott műben. A kötet két részre oszlik. Az elsőt tanulmányok alkotják, a másodikat korabeli szövegrészletek.

A könyv első részében megismerkedünk az új tárgyiasság – a korszak uralkodó irányzatának – jellemző vonásaival. Világossá, sőt nyilvánvalóvá válik azon művészi újítások lényege és sajátossága, amelyet ez az irányzat hozott és képviselt a korabeli (1923–1932) német kulturális közegben, a színház, a festészet, a fotográfia területén. A korszak politikai és ideológiai elemzése (a szociáldemokrácia válsága és az értelmiség szembenállása; a kultúra polgári ideológiája és kritikája; a weimari köztársaság kultúrájának kétarcúsága) egészíti ki a képet.

Számunkra, a film iránt érdeklődők számára az igazi „csemegét” a kötet második része kínálja. Nemcsak Balázs Béla néhány, németül írott cikke (A film válsága, A film értünk munkálkodik, Objektivitás és szocializmus, Férfiasság vagy háborús vakság?), de azoknak mindeddig kevéssé ismert tevékenysége, akik egy elkötelezett, szocialista szellemiséget tükröző filmkritika megteremtésén fáradoztak az említett időszakban. A teljesség igénye nélkül idézzük néhányuk nevét: Heinz Lüdecke, Willi Bredel, Franz Höllering.

Elvonul előttünk a recenziókban a korszak filmtermésének a java, amelyről – jelentőségéhez mérten – számot adott a német kommunista párt és a baloldal sajtója; többek között: Fritz Lang Metropolisa, Walter Ruttmann Berlin, egy nagyváros szimfóniája című alkotása; a Balázs Béla forgatókönyve alapján készített Egy tízmárkás kalandjai című film (amelyet a korszak egyik kiemelkedő fotográfusa, Helmer Lerski fényképezett).

Melyek e kritikák jellemző vonásai? Sosem a mű formai aspektusa, de szemlélete köti le elsősorban a recenzens figyelmét. Azt vizsgálja bennük, mi az, ami az alkotó világlátását tükrözi, hatással van-e (lehet-e) nézőjére és mi ennek a hatásnak az oka. Erénye és hibája egy tőről fakad: a filmben csak ideológiahordozót lát, függetlenül annak művészi kidolgozásától, értékítéletét ennek függvényében alakítja.

Melyek az elkötelezett, proletár-filmkritika elérendő céljai? Heinz Lüdecke hosszú cikkben elemzi a kérdést. Következtetései semmiben sem térnek el attól, amit a gyakorlat maga is tükrözött. A feladat, a lehető legtisztábban és érthetően kimutatni egy-egy új film politikai szemléletét. Nem elegendő kimondani egy nacionalista, érzelmes film láttán, hogy giccs. Újra és újra ki kell mutatni, hogy az ilyen filmek tudatos, a munkásosztály ellen irányuló propaganda termékei. Meg kell értetni a munkásokkal, milyen kifejezési eszközökkel él az osztályellenség, így tanul meg védekezni a propaganda hatása ellen, felfedni a tudatosság szándékát a látszólag apolitikus, „ártatlan” művekben.

Nem kevésbé fontos a munkásosztály szemléletmódját tükröző, pártos filmek tudatos elemzése és ha kell, kritikája. Tanulni kell a szovjet alkotók példájából.

A film – elsősorban a német film – válságban van – írja Balázs Béla. A válság oka nem a filmiparban rejlik, hanem a társadalmi-kulturális szerkezet hordozza, amely hat és befolyásolja az alkotókat. A társadalom megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a film maga is változzon. Hiába vannak a termelőeszközök a kapitalista filmiparosok kezében, a film – fejti ki – nekünk dolgozik. Ez az egyetlen olyan művészet ugyanis, amely bár a kapitalizmus kebelén nevelkedett, de amelyet az uralkodó osztálynak mégsem sikerül kisajátítania és a maga céljaira felhasználnia. A film tömegművészet volt és marad is. Nincs az az erőfeszítés – véli Balázs –, amely arisztokratikus, kevesek számára élvezhető, kevesek véleményét tükröző kifejezési formát csinálhatna belőle. A film a látás művészete. Azoké, akik felemelik és nem lesütik tekintetüket.

 

(Cultura e cinema nella Republica di Weimar. A cura di Giovanna Grignaffini e Leonardo Yuaresima. Marsilio Editori/Comune di Modena, Venezia, 1978. 223 old.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7381