KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyszer

Forgács Nóra Kinga

Once – ír, 2007. Rendezte és írta: John Carney. Kép: Tim Fleming. Zene: Glen Hansard és Markéta Irglová. Szereplők: Glen Hansard (Fiú), Markéta Irglová (Lány), Hugh Walsh (Timmy), Gerard Hendrick (Gerry), Alaistair Foley. Gyártó: Bórd Scannán na hÉireann / RTE / Summit. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 85 perc.

 

John Carney ír független filmes egész estés darabját gyakran modern musicalnek aposztrofálják, valójában inkább olyan filmdráma, amiben kulcsszerepe van a zenének. A film két zenei tehetség, egy cseh bevándorló lány és egy ír fiú véletlen találkozását és rövid, de annál produktívabb kapcsolatát mutatja be, a helyszín a mai Dublin.

Az indítás frappáns és célratörő, egy abszurd akciójelenetet furcsa helyzetek és gyakorlatok követnek, melyek során az élet összehozza az utcazenészt és a virágárus lányt. A párbeszédek üdítően nyersek, jól szervezett kézi kamerás felvételeken nyer sajátos arcot Dublin, és kicsiben győzelmet arat az a nyitottság és humánum, ami majd nagyban is le fogja aratni a babért – a fanatikusabb és érzékenyebb filmrajongók egyszerre kezdhetnek boldogan fészkelődni a sötétben.

A filmidő előrehaladtával a mókázás zökkenőmentesen adja át a helyet a drámának: két zenész, két magányos ember között megindul a termékeny interakció, a közös alkotás a kapcsolatteremtés és az önkifejezés eszközévé válik. Kétségtelenül nem John Carney fejéből pattant ki elsőként az ötlet, hogy a személyiség épülése és két ember kapcsolatának a kibontakozása párhuzamba állítható az alkotás folyamatával. A film azonban a főcsapást el-elhagyva inkább a figurákat és a (társadalmi) viszonyokat jellemző részletekre összpontosít, az éneklős-zenés jelenetekben pedig a valódi zenész (fő)szereplők együttműködésének köszönhetően átélhetővé válik az alkotás feszültsége és öröme, megannyi minikatarzist szerezve a nézőnek. Mindvégig tervszerűség és spontenaitás, panelek és eredetiség egyensúlya érvényesül, bónuszként pedig John Carney földközelbe hozza a happy endet. Ha valakinek mindezeken túl éppen a „singer-songwriter” típusú érzelmes dalok nem tetszenek, az már tényleg csak személyes ízlés kérdése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9389