|
|
|
MoziA pap gyermekeiMargitházi Beja
Svećenikova djeca – horvát, 2013. Rendezte: Vinko Brešan. Írta: Mate Matisić. Kép: Mirko Pivcević. Zene: Mate Matisić. Szereplők: Kresimir Mikić (Don Fabijan), Niksa Butijer (Petar), Marija Skaricić (Marija). Gyártó: Continental Film. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 93 perc.
Könnyű nyár eleji komédiának ígérkezik a
kis dalmát szigeten népszaporulatért aggodalmaskodó fiatal pap története, aki
ügybuzgalmában a helyi trafikossal, majd egy őrült patikussal is szövetkezve
óvszerlyukasztással és vitaminokra cserélt fogamzásgátlóval igyekszik
érvényesíteni a katolikus dogmákat – a haza becsületének helyreállítása mellett
titkon saját reménytelenül stagnáló népszerűségének emelkedését is remélve
ettől a nem egészen etikus magánakciótól. Az európai komédia legnépszerűbb
hagyományait, a brit kisvárosi komédiák miliőjét, helyenként az Amélie karaktereit és humorát, nyomokban
pedig Kaurismäki groteszk világát is megidéző A pap gyermekei ennek jegyében az első fél órában fel is
sorakoztatja a kötelező figurákat (népszerű idős pap, falu bolondja, meleg
polgármester, megesett kamaszlány, falu bikája) és eljut a kiszámítható
bonyodalmakig (gyerekek születnek, kényszerű esküvők köttetnek, turisták
rohamozzák meg a „termékeny” szigetet) – a folytatás azonban olyan váratlan
fordulatokat vesz, hogy komoly kétségeink támadnak afelől, hogy ez még mindig
vicces-e.
Vinko Brešan sokadik,
hasonló témára variált opusa az új évszázad legnépszerűbb horvát filmje lett
saját hazájában, ami nem is annyira A pap
gyermekei önértékéről, mint a megtépázott hazai filmgyártás aktuális
helyzetéről állít érdemlegeset. Pedig képileg egészen elragadó az összhang:
szűrt, meleg színek (Amélie),
frontális poén-kompozíciók (Kaurismäki) tanúskodnak a profi operatőri stábról,
a színészek még pont jók, a repetitív háttér-harmonikázás belesimul a
mediterrán hangulatba, de a színdarabból készült forgatókönyv az utolsó
félórában olyannyira belemelegedik az egyre komorabb következmények
adagolásába, hogy alig tehetünk mást, mint Don Fabijannal együtt tehetetlenül
és dermedten figyelni, hogy a kezdeti komédia hogyan fullad drámába, majd
végzetes tragédiába.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 205 átlag: 5.67 |
 |
|
|
|
