|
|
|
MoziJesusÁrva Márton
Jesús – chilei, 2017. Rendezte és írta: Fernando Guzzoni. Kép: Barbara Alvarez. Szereplők: Nicolas Duran (Jesús), Alejandro Goic (Hector), Sebastian Alaya. Gyártó: Burning Blue / Don Quijote Films / JBA Productions / unafilm. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 85 perc. 2012-ben egy néhány huszonéves által
elkövetett homofób gyilkosság híre rázta meg Chilét, amely a Zamudio-ügyként
vonult be a köztudatba. Az eset egyértelművé tette, hogy szükség van a régóta
napirenden levő antidiszkriminációs törvény azonnali beiktatására és a helyzet
körültekintő elemzésére. A számvetésre vállalkozó munkák egyre szélesedő
közönséget szólítottak meg, így a tényfeltáró könyv, a helyi tévésorozat és a
színdarab után tavaly két játékfilm is készült, melyek már a nyugati
fesztiválok nyilvánossága előtt boncolgatják a korántsem helyhez kötött
problémát. Míg a színes neonfényekkel és stílusos zenékkel díszített You’ll Never Be Alone az áldozat
elszigeteltségét és elszomorító családi hátterét vizsgálja, a harsány K-pop
táncversennyel nyitó Jesús komor
tónusú képein az elkövetők sok szempontból hasonló körülményei tárulnak fel.
Mindkét film érzelmi és anyagi tekintetben is szűkre szabott hétköznapokba,
érzéketlen apák árnyékába és a kilátástalanság generációs élményébe helyezi
intim drámáját, de Fernando Guzzoni rendezése merészebben ábrázolja a tragédia
ígéretétől terhes közeget.
Noha a sorsfordító
éjszakáig vezető, intoxikált hetek kábulata a címszereplőre fókuszáló
közelképeken – odatámolygó társak, arcon csattanó pofonok és testre tapadó
ajkak ritmustalan egymásutánjában – sejlik fel, a rendező eltávolodik a
tényektől, és bűnbakkeresés helyett inkább a rendszerszintű tünetek
észlelésében érdekelt. Az olykor nehezen követhető jelenetek sodrásában néző és
szereplő előtt sem villantja fel a tisztánlátás vagy az ítéletalkotás
lehetőségét (mindezt a nyitányban elhagyott szemüveg motívumával is
hangsúlyozza), viszont sokatmondó rutinként utal az eltussolás, az árulás és a
fenyítés hidegvérű gyakorlatára (finom áthallást képezve Dog Flesh című filmjével, melyben szintén a remek Alejandro Goic
alakítja a Pinochet-diktatúra vétkeit cipelő apát). A Jesús gyomorba markoló diagnózisa így arra figyelmeztet, hogy a
történelem bűneiből és a jövőtlenség frusztrációjából táplálkozó erőszak aligha
elégszik meg egyetlen ártatlan áldozattal.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
