KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/június
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Csapdakorszakok Történelmi filmek, átmeneti idők – 1. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 1. rész
• Babiczky László: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
• Dunavölgyi Péter: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
IDEGENEK A VADNYUGATON
• Benke Attila: Pisztolyhősök alkonya Az elégikus western
• Füzes Dániel: Vértestvérek Nyugat- és kelet-német indiánwesternek
• Martin Ferenc: Nibelungok a vadnyugaton Fritz Lang westernfilmjei
A KÉP MESTEREI
• Varró Attila: A kalligráfus kézjegye Kazuo Miyagawa
DRAKULA 120
• Varga Zoltán: Volt egyszer egy vámpírgróf… Drakula 120
HOLLYWOOD ARCAI
• Orosdy Dániel: Valami más Jonathan Demme
• Pernecker Dávid: Felemelő kudarcok Mike Birbiglia
FILMEMLÉKEZET
• Balázs Attila: Tollszedők Volt egyszer egy remekmű
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Hozamkorlát Titanic
• Baski Sándor: Számi vér
• Buglya Zsófia: Mi marad a filmből? Graz
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: A cápa, amelyik fölfalja a világot Dave Eggers: A Kör
• Sepsi László: Az utópia öröme James Ponsoldt: A Kör
KRITIKA
• Vincze Teréz: Hátborzongató bútorkatalógus Julieta
• Varró Attila: Kígyó a kertben Alien: Covenant
• Szalay Dorottya: Félelemmel vegyes Lichter Péter: Fagyott május
• Kránicz Bence: Mentek, maradnak Havanna, csak oda
MOZI
• Baski Sándor: Egy német sors
• Gelencsér Gábor: Emlékképek
• Varró Attila: Magas ősz férfi társat keres
• Roboz Gábor: Vad észak – Mese az ezer tó országából
• Vajda Judit: Porto 35mm
• Barkóczi Janka: 6,9 a Richter-skálán
• Jankovics Márton: A kertész titka
• Kovács Kata: Hogyan legyél latin szerető
• Alföldi Nóra: Határidős esküvő
• Soós Tamás Dénes: Utóhatás
• Huber Zoltán: A galaxis őrzői vol. 2.
• Kránicz Bence: Arthur király: kard legendája
DVD
• Soós Tamás Dénes: Ouija: A gonosz eredete
• Varga Zoltán: Csillagember
• Kránicz Bence: A csodanő
• Sepsi László: A Sötét Igazság Ligája

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Média-tükör

John Oliver híradója

A tudás hatalom

Pernecker Dávid

A pengeéles Last Week Tonight a kortárs televíziózás legfontosabb szatirikus hírkomédiája.

A jó komédia és a jó újságírás között van egy alig észlelhető kapcsolódási pont, melyet az elmúlt évek-évtizedek folyamán egyetlen szatirikus híradó sem tudott olyan pontosan beazonosítani – és kiaknázni – mint a Last Week Tonight with John Oliver (ami a keresztségben a kellemetlen John Oliver-show az elmúlt hét híreiről címet kapta). A szatíra és a zsurnalizmus egyaránt feltár, rávilágítanak a homályban maradt részletekre, felkavarják a leülepedett közhelyeket és előítéleteket. John Oliver hatalmas sikerű vasárnap esti műsora úgy olvasztja össze az oknyomozó publicisztikák, a politikai- és közéleti szatírák szellemét, hogy közben felforgató módon definiálja újra a Saturday Night Live parodisztikus híradó-jelenetei nyomán szárnyakra kapott szatirikus hírműsorok műfaját, melyet napjainkban Jon Stewart (Oliver a The Daily Show írója és rövid ideig műsorvezetője volt) és Stephen Colbert (The Colbert Report) tettek igazán népszerűvé. Míg az Államok kedvenc vasárnap esti szkeccs-komédiájának hírparódiái a kezdetektől napjainkig azokból űznek gúnyt, akik a híreket olvassák, addig Stewart és Colbert keménykezű humora a hírmédia felületességére sújt le. A Comedy Centralon naponta jelentkező Stewart és Colbert azonban az évek során végleg bezuhantak a kiszámíthatóság csapdájába – mert hát a Fox News és a CNN híradásából nem nehéz viccet csinálni. Ezzel szemben az HBO kreatív szabadságát élvező Oliver merész perspektívaváltással mindezt el tudja kerülni. Stewart és Colbert komikusi tehetségüknek rendelik alá az általuk földbe döngölt híreket és híradásokat. A New Yorkban élő brit komikus viszont nem a hírmédia suta prezentációjára hegyezi ki műsorát, hanem magukra a hírekre. Nem játszik rá liberális szócsőszerepekre, mint Stewart, és nem parodizál konzervatív hírmondókat, mint Colbert. Egyszerűen csak csodálkozva tekint az emberi hülyeség ezer arcába. Nem fél kifejteni, hogy mégis mi zavarja az amerikai börtönhelyzet reménytelenségében, az „internet semlegességének” kusza problémájában, hogy kik állnak az ugandai homoszexuálisok meggyilkolásának hátterében, hogy miért fontosak az indiai választások, és nem retten formabontó, informatív és fergetegesen vicces interjúszituációban szétboncolni a Snowden-ügy rejtélyeit.

Mivel senki nem szeret fél órán át egy műsorvezető arcába bámulni, a néha már megterhelően alapos híranalíziseket reklámok helyett humoros villám-montázsok törik meg, melyekből kiderül, hogy mekkora pokol a betelefonálós műsorok vezetése vagy, hogy miként tesznek fel rávezető kérdéseket a híres 60 Minutes kamu-oknyomozó riporterei. Pihentető és üdítő blokkok ezek, de soha nem feledtetik a lényeget. Azt, hogy a műsorvezető hetente egyszer, elődei napi híréhségétől mentesülve, tokától bokáig bele tud mászni abba, ami igazán számít. Oliver szatírája igazi szatíra. Felbolygatott témáiról mindig állít valamit, egyszerre véresen elmarasztaló és mégis hátborzongatóan konstruktív kommentárja mellett pedig pengeéles érveivel és egy raklapnyi kutatás eredményével áll ki. Ha pedig esetleg egy-egy epizódban már-már túl sokat tudunk meg gyomorforgató rohadékságokról, ne lepődjünk meg, ha közben Steve Buscemi beköszön, és elkezd sztepptáncolni. Oliver mindig lényeges történéseket bont le sodró tempóban, súlyos végkövetkeztetéseit csontig hatoló viccekkel építi fel, de célja a gúnyos felhangok mögött is nemes. Amellett, hogy saját harminc percén túlnyúlva folyamatos internetes gerilla-akciókra buzdítja nézőit (Sepp Blatter lemondásában is lehetett szerepe), példaértékű sakk-mattot ad a közmédia szerkezeti- és tartalmi toposzainak, arra is rá tud világítani, hogy a felpuhult hírszatíra zsánerében több van ledorongolásnál és kinevettetésnél. Ez a többlet pedig az, amiért a Last Week Tonight a kortárs televíziózás legfontosabb kezdeményezése. Ugyanis nincs annál felemelőbb élmény, mint úgy nevetni az evilági aljasság permutációin, hogy közben az ellenállás egyetlen eszközét is kezünkbe adják. Ez pedig nem más, mint a tudás, ami ugye hatalom.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 17-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12330