KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/június
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Csapdakorszakok Történelmi filmek, átmeneti idők – 1. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 1. rész
• Babiczky László: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
• Dunavölgyi Péter: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
IDEGENEK A VADNYUGATON
• Benke Attila: Pisztolyhősök alkonya Az elégikus western
• Füzes Dániel: Vértestvérek Nyugat- és kelet-német indiánwesternek
• Martin Ferenc: Nibelungok a vadnyugaton Fritz Lang westernfilmjei
A KÉP MESTEREI
• Varró Attila: A kalligráfus kézjegye Kazuo Miyagawa
DRAKULA 120
• Varga Zoltán: Volt egyszer egy vámpírgróf… Drakula 120
HOLLYWOOD ARCAI
• Orosdy Dániel: Valami más Jonathan Demme
• Pernecker Dávid: Felemelő kudarcok Mike Birbiglia
FILMEMLÉKEZET
• Balázs Attila: Tollszedők Volt egyszer egy remekmű
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Hozamkorlát Titanic
• Baski Sándor: Számi vér
• Buglya Zsófia: Mi marad a filmből? Graz
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: A cápa, amelyik fölfalja a világot Dave Eggers: A Kör
• Sepsi László: Az utópia öröme James Ponsoldt: A Kör
KRITIKA
• Vincze Teréz: Hátborzongató bútorkatalógus Julieta
• Varró Attila: Kígyó a kertben Alien: Covenant
• Szalay Dorottya: Félelemmel vegyes Lichter Péter: Fagyott május
• Kránicz Bence: Mentek, maradnak Havanna, csak oda
MOZI
• Baski Sándor: Egy német sors
• Gelencsér Gábor: Emlékképek
• Varró Attila: Magas ősz férfi társat keres
• Roboz Gábor: Vad észak – Mese az ezer tó országából
• Vajda Judit: Porto 35mm
• Barkóczi Janka: 6,9 a Richter-skálán
• Jankovics Márton: A kertész titka
• Kovács Kata: Hogyan legyél latin szerető
• Alföldi Nóra: Határidős esküvő
• Soós Tamás Dénes: Utóhatás
• Huber Zoltán: A galaxis őrzői vol. 2.
• Kránicz Bence: Arthur király: kard legendája
DVD
• Soós Tamás Dénes: Ouija: A gonosz eredete
• Varga Zoltán: Csillagember
• Kránicz Bence: A csodanő
• Sepsi László: A Sötét Igazság Ligája

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szegénylegények

Gelencsér Gábor

Magyar, 1965. Rendezte: Jancsó Miklós. Szereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 88 perc.

 

A klasszikusokra leselkedő legnagyobb veszély az öregedés. Különösen így van ez a rendkívül gyorsan zajló filmtörténeti folyamatok tekintetében: ami annak idején különleges és újszerű volt, az később megszokott rutinná vált; ami a korszellem közepébe talált, az esetleg ott is maradt, s ma legfeljebb történelmi érdekességként jelentős. A Szegénylegényeket mindkettő fenyegethetné. A hosszú beállításos technika jószerivel hollywoodi köznyelv lett, a (puha) diktatúra manipulációs természetéről pedig szinte mindent tudhatunk. A film újra nézése azonban arról győz meg, hogy Jancsó főműve jottányit sem öregedett; ma is ugyanolyan friss és felkavaró alkotás, mint ötven évvel ezelőtti bemutatójakor volt.

Mindennek oka épp az öregedés elvi veszélyét jelentő körülményekben rejlik. Egyrészt a Jancsó-kézjegyként azonosított hosszú beállítás csak egyik stíluselem a sok közül, amelyet még számos, hasonlóan eredeti megoldás támogat; másrészt e formagazdagságnak köszönhetően a film jelentése jóval túltekint az aktuálpolitikai horizonton. A Szegénylegények az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni világ, a kiegyezést követő hatalmi manipuláció példáján keresztül az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni világról, a kádári „kiegyezés” hatalmi manipulációjáról is szól. Ám nemcsak erről, hanem a szabadság és az elnyomás örökérvényű, végtelenül ismétlődő folyamatáról, s benne a manipuláció hasonlóképpen örökérvényű és végtelenül ismétlődő természetrajzáról. A parabola fogalma Jancsó művészetében Jézus és Kafka paraboláihoz kerül közel; úgy is, mint a példázat segítségével szemléltetett egyetemes (hit)titok, és úgy is, mint a modern kor abszurditása. (A két „szerző” alakját a rendező a Jézus Krisztus horoszkópja című filmjében később maga is összekapcsolja.) A valós történelmi eseményektől és karakterektől eltávolodó, ám azoktól teljesen el nem szakadó (hiszen ez a parabolikus forma lényege) elvont jelentést pedig az addigi filmnyelvi konvenciókat megsértő, s ezáltal stilizált hatást keltő hosszú beállítás mellett még számos poétikai megoldás kíséri. A Szegénylegényekben ilyen a szabad puszta távlatát megtörő emblematikus térelem, a sánc zárt világa. De idetartoznak a film ritkábban emlegetett dramaturgiai megoldásai, az epizodikus szerkezet, a fel-felbukkanó, majd hirtelen eltűnő karakterek, azok hiányos vagy legalábbis vázlatos, „egyszavas” motiváltsága, amelyet oly kifejezően szólaltatnak meg a szintén „egyszavas” utasításokból álló dialógusok. A sárral tapasztott sánc vastag fala, a széles deszkából ácsolt cellaajtók, a szél süvítése, a pálcák suhogása a halálra kínzott meztelen lány hátán, a magát mélybe vető szerető és társai testének tompa puffanása – csupa felkavaró, érzéki elem, amely átélhetővé teszi a szigorú kompozíciókba kódolt elvont gondolatot. A Szegénylegényekben a parabolikus és a szemléletes kifejezésmód nehezen meghaladható kiegyensúlyozottságot alkot.

A film audiovizuális szépségét és gazdagságát a digitálisan restaurált képnek és hangnak, valamint az eredeti 1:2,35-ös cinemascope képaránynak köszönhetően maradéktalanul élvezhetjük. Az extrák legértékesebb tartalma a rendező kevéssé ismert korai rövidfilmje, valamint a Szegénylegényekhez kapcsolódó interjú-összeállítás mellett a néma próbafelvétel-sorozat. Ezeken a jól ismert beállítások mellett még alapvetően más jellegű, gyors mozgású, közelikből álló, dinamikus felvételeket is láthatunk. Az alkotók tehát többféle stílust kipróbáltak – és végül jól döntöttek.

Extrák: Próbafelvétel (11’); Indián történet (Jancsó Miklós, 1961, 12’); Történetek a magyar filmről V.: Illúziók – Jancsó Miklós (1996, részletek, 10’)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12816