KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/június
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Csapdakorszakok Történelmi filmek, átmeneti idők – 1. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 1. rész
• Babiczky László: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
• Dunavölgyi Péter: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
IDEGENEK A VADNYUGATON
• Benke Attila: Pisztolyhősök alkonya Az elégikus western
• Füzes Dániel: Vértestvérek Nyugat- és kelet-német indiánwesternek
• Martin Ferenc: Nibelungok a vadnyugaton Fritz Lang westernfilmjei
A KÉP MESTEREI
• Varró Attila: A kalligráfus kézjegye Kazuo Miyagawa
DRAKULA 120
• Varga Zoltán: Volt egyszer egy vámpírgróf… Drakula 120
HOLLYWOOD ARCAI
• Orosdy Dániel: Valami más Jonathan Demme
• Pernecker Dávid: Felemelő kudarcok Mike Birbiglia
FILMEMLÉKEZET
• Balázs Attila: Tollszedők Volt egyszer egy remekmű
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Hozamkorlát Titanic
• Baski Sándor: Számi vér
• Buglya Zsófia: Mi marad a filmből? Graz
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: A cápa, amelyik fölfalja a világot Dave Eggers: A Kör
• Sepsi László: Az utópia öröme James Ponsoldt: A Kör
KRITIKA
• Vincze Teréz: Hátborzongató bútorkatalógus Julieta
• Varró Attila: Kígyó a kertben Alien: Covenant
• Szalay Dorottya: Félelemmel vegyes Lichter Péter: Fagyott május
• Kránicz Bence: Mentek, maradnak Havanna, csak oda
MOZI
• Baski Sándor: Egy német sors
• Gelencsér Gábor: Emlékképek
• Varró Attila: Magas ősz férfi társat keres
• Roboz Gábor: Vad észak – Mese az ezer tó országából
• Vajda Judit: Porto 35mm
• Barkóczi Janka: 6,9 a Richter-skálán
• Jankovics Márton: A kertész titka
• Kovács Kata: Hogyan legyél latin szerető
• Alföldi Nóra: Határidős esküvő
• Soós Tamás Dénes: Utóhatás
• Huber Zoltán: A galaxis őrzői vol. 2.
• Kránicz Bence: Arthur király: kard legendája
DVD
• Soós Tamás Dénes: Ouija: A gonosz eredete
• Varga Zoltán: Csillagember
• Kránicz Bence: A csodanő
• Sepsi László: A Sötét Igazság Ligája

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Leo

Klág Dávid

Leo – svéd, 2007. Rendezte és írta: Josef Fares. Kép: Aril Wretblad. Zene: Jon Ekstrand. Szereplők: Leonard Terfelt (Leo), Sara Edberg (Amanda), Josef Fares (Josef), Pavle Kukulj (Payo), Dragomir Mrsic (Gago). Gyártó: Memfis Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 78 perc.

 

A libanoni származású Josef Fares lassan Svédország legprominensebb rendezőjévé lép elő: a Jalla! Jalla! és a Zsernyákok komolytalankodása után 2005-ben már a Zozo menekülttörténetét terjesztették fel a legjobb külföldi film Oscar-díjára a svédek, a nemzeti fesztiválok díjakkal szórják meg a munkáit, a 2007-es Leo pedig már az Berlinálé felhozatalába is bekerült. Főhőse harmincadik születésnapját ünnepli a barátaival, miután a barátnőjével hazafelé tartva kötekedő kelet-európai gengszterekbe ütköznek. Leo és Amanda menekülne előlük, de a dulakodásban mindketten súlyosan megsérülnek. A férfi addigi élete porba hull a megaláztatástól, és két barátja segítségével a megtorlásra készül.

Ebben a korszakban, amikor a bosszúfilmek lassan elkezdtek visszalopakodni a fősodorba mind műfaji (Death Sentence, Descent), mind komplexebb formákban (A másik én), Fares filmje megadhatta volna a bevándorló rendező külső nézőpontját Európa leghűvösebb népének reakciójáról. Kár, hogy a Leo zaklatott vendetta-története semmi más, mint az Északi-tengeren szomszédos Dánia két nagy hatású rendezőjének, Susanne Bier és Nicolas Winding Refn munkásságának egyértelmű plágiuma, egy Vérveszteségbe oltott Hogy szeretsz?, ami a skandináv poszt-Dogma filmművészetének jegyeivel felruházta magát, de összetéveszti a kézikamerát és az ugróvágást a drámai realizmusra tett kísérlettel, és az öncélú erőszakjeleneteket a pszichologizálással. Fares nem történetet mesél, hiszen az erős nyitás után minden fordulópont ismerős lesz, hanem a személyes traumákat boncoló és társadalmi problémákat felvető, specifikusan modern skandináv kamaradrámákat próbálja másolni. Minden formai elem a helyén van, csak a tartalom hiányzik belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9521