KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mosás, vágás, ámítás

Parádi Orsolya

De vrais mensonges – francia, 2011. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Gilles Henry. Zene: Philippe Eidel. Szereplő: Audrey Tautou (Émilie), Nathalie Baye (Maddy), Sami Bouajila (Jean), Stéphanie Lagarde (Sylvia). Gyártó: Les Films Péllias. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 101 perc.

Habkönnyűnek szánt francia vígjáték, amelyben Audrey Tautou butácska fodrásznője saját hazugságainak hálójába gabalyodik, és gabalyít másokat. Egy névtelen szerelmeslevéllel kezdődik minden, melyet Émilie a szalonjában mindenesként dolgozó Jeantól kap. Ezt elküldi még mindig vonzó, de boldogtalan anyjának, hátha felderül tőle. Jean mellesleg a Berkeley-n végzett nyelvész, és amikor ez kiderül, Émilie annyira frusztrált lesz, hogy kirúgja. Ám anyja addigra bezsong, ezért Émilie megkéri a férfit, játssza el a titkos imádó szerepét, és ezzel szerelmi háromszöggé alakul a történet.

A Vénusz szépségszalont idéző, dél-francia tengerparti fodrászüzletben játszódó komédia egészen kellemes nyár eleji szórakozás lenne, ha karakterei nem lennének szélsőségesen bugyuták. Az első félórában mintha a szemünk káprázna az életidegen figuráktól. Tautou-ból Pierre Salvadori rendező hozott már ki felszínes szélhámosnőt a Drágaságomban, ám azt a félvilági élet pikantériája még elvitte valahogy. Új filmjének női főhőse azonban gyáva és szánalmas egyszerre, és jellemfejlődéséről nehéz lenne ódát zengeni. Az André Téchiné AIDS-drámájából és A belső körből ismert Sami Bouajila karaktere pedig bamba, bocsánatkérő mosollyal kénytelen hagyni, hogy álmai nője alázza, bár játéktere nagyobb. Amikor végre megelégeli a csikicsukit, és felvállalja a prostituálódást – pénzért elmegy bájvacsorázni a mamával, közben megküzd magával –, végre valami emberit láthatunk. Olyan az egész, mint Tautou filmbeli nyaktetoválása: rózsának szánták, de inkább égési sérülésre hasonlít. Ez az Émilie fényévekre van Amelie-től.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10678