KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cha-cha-cha

Soós Tamás Dénes

Cha-cha-cha – magyar, 1981. Rendezte: Kovácsi János. Szereplők: Rudolf Péter, Hollósi Frigyes, Usztics Mátyás. Forgalmazó: MaNDA. 81 perc.

Egy évben készültek (1981), egy generációról és korszakról szólnak (a hatvanas évek), egy „műfajon” belül (nemzedéki közérzetfilm), mégsem érdemes a Cha-cha-chát a Megáll az időhöz mérni. Nem csak azért, mert Gothár Péter, Bereményi Géza és Koltai Lajos filmje méltán lett filmtörténeti klasszikus és kultuszmű, Kovácsi Jánosé pedig méltán nem. Hanem mert az a pár év differencia, mely a cselekményvilágukat elválasztja, döntő fontosságú. A Cha-cha-cháé beat előtti világ, amelyben még nem „valami I love you so hozta össze a fiatalokat”. Gruber Ernő (Rudolf Péter) nem lázadó, csak tétova, befelé élő kiskamasz, aki verseket ír álmai nőjéhez, keresi a helyét a magyarországi kisvilágban, és a korszak szűrt levegője mellett a szálanként vett Daru cigarettát szívja.

Kovácsi a nézőt is bezárja Ernő örömhiányos világába: filmjében partvonalra szorul a politikum, a hatvanas évek fojtott és fojtogató levegőjében megkötött kompromisszumok, melyek keresztül-kasul szőtték a Megáll az időt. Ernő hallóterének peremén esik csak szó a szülők hétköznapi panaszáról – Kovácsi kiérlelten használja a képen kívüli teret és hangot, és mintha csak Robert Altman tanítványa lenne, az egymás szavába vágó emberek háttérzajával a kamasz lelkiállapotát visszatükröző hangkáoszt teremt. Ernő az életről szintén elvesztett illúziók révén gyűjt tapasztalatot, de ez esetében a felnövésfilm, a(z anti-)románc keretében fogalmazódik meg – kiábrándulása egyszerre idézi Köves Dinit („A kúrás nem szentség!”) és az Illés zenekart („csak bemázolt deszka az imádott bálvány”).

A Cha-cha-chát alulfogalmazott éréstörténete, a mélység hiánya miatt érheti kritika, de a töredékek, szkeccsek filmjeként mégis emlékezetes – ezek túl is mutatnak a hatvanas évek tárgyi világát múzeumi tárlatba rendező nosztalgiánál. Mint Eszenyi Enikő serdülő szépsége és dacának iróniája, ahogy odaveti: „neki van, hogy mindig izzad” a tenyere. A tánciskolai dobos, ahogy bekiáltja nyeglén, akcentussal a „hey-mann-bó”-t (rezignáltsággá mélyült unalmában egy vendéglátózással töltött zenészélet kudarca). És persze Hollósi Frigyes tánctanára: elragadtatottan okít, de a szünetben, hallgatag tűnődése alatt lefoszlik a maszkja (mögötte akut fáradtság, tán elhallgatott életfájdalom). A Cha-cha-cha Hollósi Frigyes, Rudolf Péter, Eszenyi Enikő belépője a filmvilágba – filmtörténeti jelentőségnek éppenséggel ez se kevés.

Extrák: Film-retrók: összeállítás a hatvanas évek kultuszáról és a korszakot megidéző magyar filmekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12164