KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alberto Sordi (1919–2003)

Molnár Gál Péter

 

Hosszú élet: 1919-ben született. Hosszú pályafutás: 13 évesen megnyeri az MGM Stan és Pan-parodistáknak kiírt versenyét. A kisfiú Sordi utánozza legjobban a kövér Oliver Hardyt. Fiatalon sem amorózó. Szerelmes szerepek helyett menten komikus. Római music-hallok szerződtetik. Ermete Zacconi utazó társulatának tagja. (Zacconi vitte világgá Molnár Ferenc Az ördög című darabját.)

Sordi 18 évesen máris mozizik. Eleinte légypiszokszerű szerepekben. Első főszerepét Mario Mattoli A három sasfiók című filmjében kapta (1943). Népszerűvé válik egy rádiósorozattól (1947–1948). A neorealizmus hulláma fölhozza önző, mohó, életerős, szeretetreméltó mihasznáit. Élvonalba sodorják Fellini filmjei, A fehér sejk (1952), s különösen a Bikaborjak (1953). Az olasz mozinak olyan márka-figurája lesz ezután, mint a Metrónak az oroszlán. Megtestesítette a közelmúlt olasz történelmének korszakait: a fasizmust, az ellenállást, az újjáépítést, a gazdasági föllendülést, a válságkorszakot. Állandó figurája minden krízist túlélt. Nem mesebeli erővel, hanem vitalitásával, alkalmazkodóképességével.

Fülébe duruzsolhatták gyakran, tehetségével többre vihetné. Társzerzőként szerepet írt magának Moliere A képzelt beteg és A fösvény című komédiáiból a televízióban. De igazi, nagy („moliere-i”) alakításait az itáliai köznapokból merítette. 1998-ban a Vatikáni Könyvkiadó megjelentette Monica Vittivel közös CD-jét, ahol Karol Wojtyla 1957–1967 között Krakkóban írt verseit mondjál el.

Az olasz komédiákat, a társulat vezető komikusok, a capocomicók vitték színre. Sordi mozi-commedia dell’arte-kat rendezett. 1966–1987 között egy tucatot. Én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom (1982). A címe elmondja, milyeneket. Valóságos helyszínek, valódi emberek óságos, de nem ízetlen komédiákban. 130-nál több filmfőszerepében semmit sem öregedett. Már fiatalon is érettnek látszott. Öregen sem vénült meg. A humor tartósít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2132