KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Georgia barátai

Kovács András Bálint

 

A Georgia barátai sok elemében emlékeztet Michael Cimino botrányos hírű Szarvasvadászára: mindkettő gondolatvilágában fontos helyet foglal el az amerikai identitás problémája, és ezt mindkét film – érthető módon – egy viszonylag zárt etnikai közösségen belül próbálja ábrázolni. Mindkettőnek azok a legjobb részei, amelyek e közösségek mindennapi életét ábrázolják. Kimondottan újszerűek ezek a képek egy amerikai filmben, minthogy a nemzeti hagyományok megőrzése és átalakulása a mai amerikai játékfilmeknek nem túl gyakori témája. Rendkívüli terepe volna Amerikában egy „neorealista” hullámnak...

A Georgia barátai annak ellenére, hogy ezeket a húrokat pendíti meg – rossz film. Mert csak megpendíti őket, de – hogy úgy mondjam – nem „játszik rajtuk”. Témájában megvolna a lehetőség arra, hogy – a szüleivel bevándorolt jugoszláv fiú életútján keresztül – az agyonmitizált amerikai életről egy reálisabb, a valósághoz közelebb álló képet fessen, de ezt nem teszi meg. A rendező ehelyett a legsemmitmondóbb történetecskékkel tölti meg filmjét. Ráadásul olyan filmet akart csinálni, amiben „minden benne van”. Így aztán nem fordíthatott sok energiát a jelenetek dramaturgiai előkészítésére és megoldására. A jelenetek nagy részénél amolyan coitus interruptus élményünk van: már-már kezdjük beleélni magunkat az eseménybe, amikor egyszerre vége szakad, és jön valami egészen más. (A történet egyik szálát például a rokonszenves rendező úgy köti el, hogy amikor megunja tovább bonyolítani, egyszerűen kiirtja az érintett szereplőket.) A stílustalanság egy cseppet sem izgatja.

A film nemcsak tematikusan sűrít magába mindent, de felsorakoztatja a színészi játék, a fényképezés és a dramaturgia összes gyermekded és unalmas sablonját; igazából ettől végignézhetetlen a film.

Meg kell emlékezni még a magyar szinkronról is, amely méltó tolmácsolójává vált ennek a fércműnek. A szinkronhangok – például Kovács Nóra édeskés csicsergése – inkább illenének egy Muppet-Show-ba, mint egy ilyen „komoly társadalmi” drámába. Persze lehet, hogy mégis a szinkronrendezőnek volt igaza...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6874