KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísérlet a szabadulásra

Koltai Ágnes

 

Paskaljević szereti a síneket. Megfeneklett életek zakatolnak rajtuk; a bizonytalanság, a kilátástalanság szimbólumai. Filmjeiben az utazás nem kecsegtet a szebb és jobb élet reményével, hősei fejvesztetten menekülnek egy elképzelt, titokzatos világba.

Paskaljević a végletes, kiélezett szituációkat kedveli. Kegyetlenül pontos, hamis kibúvóknak ellenálló történetei egy-egy élet bezárulásáról, ellehetetlenüléséről szólnak. Elszigetelt, önmagukat pusztító mikrovilágokat ábrázol a rendező, filmjeiben lépésről lépésre halad az elkerülhetetlen tragikus végig. Az első képsorokban szándékosan lassan bontakozik ki a tragédia, s csak a lehetőségek és választások teljes repertoárjának felvonultatása után, torokszorítóan, de mégsem érzelmesen zárja le a történeteit.

Paskaljević zavarbaejtően pontosan, belülről ismeri a társadalom peremére szorult, emberi méltóságukat még őrző, vagy teljesen széthullott egyéneket. Sajátos perspektívából, a kiszorultak, a sors- és reménynélküliek alulnézetéből szemléli a hetvenes évek Jugoszláviáját. A Kísérlet a szabadulásra (eredeti címe: A kutya, amelyik szerette a vonatokat, a film egyik lényeges mozzanatára utal) egy triptichon, a vergődés, az alig-lét három stációjának megörökítője. A korlátlan szabadság illúziójában élő, egész életét egy rozzant teherautóban hordó rodeós, a börtönből szökött prostituált és az árva kamasz véletlen szülte kapcsolata, gyűlölet- és szeretetörvénye bomlik ki a filmben. A központi figura a lány, a két férfi hol hangsúlyosabb, hol lényegtelenebb szerepet kap, aszerint, hogy mennyire segítik Mikát idegtépő menekülésében. Találkozásuk pillanatában mindhárman monomániásan „hajtják a magukét”: a rodeós, egy kivénhedt kaszkadőr, ócska vásári komédiával hajkurássza a pénzt, Mika Párizsba készül, a fiú elveszett kutyáját keresi. Ez az érdekből szövődött, kérészéletű kapcsolat egyedül a romlatlan, szeretetéhes kamaszban ébreszt valódi emberi érzéseket. Fanyar, szomorkás fintor: végül is az ártatlant sújtja a halál.

Paskaljević a kontrasztok mestere. Igaz, időnként a kézenfekvő képi megoldásokkal is kiegyezik, mint például abban a jelenetben, amely Mika társadalmi helyzetét érzékelteti (szülei kültelki szoba-konyhás nyomora, háttérben a modern Belgrád toronyházaival), ám a szobabelsők, a szegényes otthonok egy-egy, élet drámáját tömörítik. Rengeteg apró, első nézésre talán elsikkadó beállítás, elröppenő mondat utal olyan égető társadalmi problémákra, mint a munkanélküliség, a köztársaságok eltérő életszínvonala.

Előző filmjéhez képest hőseivel most zordabb a rendező, egy pillanatra sem csuklik el hangja a visszafojtott könnyektől; a Kísérlet a szabadulásra feszesebb, drámaibb mű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7247