KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apám zenéje

Forgács Nóra Kinga

Nach der Musik­ – német, 2007. Rendezte: Igor Heitzmann. Kép: Rali Raltschev és Hoyte Van Hoytema. Szereplők: Otmar Suitner, Igor Heitzmann, Renate Heitzmann, Marita Suitner, Otmar Suitner. Gyártó: Filmkombinat. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 105 perc.

Az Apám zenéje klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel készített szabályos művészportré Otmar Suitnerről, az ötvenes évektől 1990-ig dirigáló, művészi karrierjét Kelet-Németországban építő világhíres karmesterről. A gazdag archív anyagot görgető egész estés darab Suitner önvallomásai és az életében meghatározó szerepet játszó két nő, a feleség, Marita Suitner és a szerető, Renate Heitzmann elbeszélései alapján idézi fel egy élet és egy pálya állomásait, olykor ütköztetve, olykor párhuzamba állítva, de leggyakrabban egyszerűen sorra véve az különböző értelmezéseket.

Azon túl azonban, hogy a művészléttel kapcsolatos naiv elképzelések (a szövevényes magánélet, illetve a hivatás iránti elkötelezettség mítosza) ezúttal is beigazolódnak, a filmkészítő személyének és aktív részvételének köszönhetően adva volna a lehetőség, hogy a film egyben nyomozássá, identitáskereső mozivá váljon. A film egyik szereplőjeként megjelenő rendező, Igor Heitzmann ugyanis Suitner Renatétől született fia, aki a beszélgetések során a karmester portréja mögött az apa életszerű és valódi képét keresi, szülei kapcsolatát próbálja megérteni, és igyekszik tájékozódni abban a családi múltban, ami a fallal kettéosztott város, Berlin és a sokáig fallal elszigetelt két, Marita illetve Renate oldalán élt magánélet színterein játszódott.

Ez a potenciál azonban nem teljesedik ki: ha a személyes szálat nézzük, az Apám zenéje megmarad visszafogott és udvarias közelítésnek. A film elején megfogalmazott célkitűzés, mely szerint a fiú szeretné édesapját a zenéhez fűződő viszonyán keresztül megismerni, elveszíti érzelmi horderejét, szerkesztési alapelvvé válik. Ha a történelmi közelmúltról, a kelet-német kultúrpolitikáról felbukkanó véleménytöredékeket figyeljük, Suitner kivételes és visszás szabadságának felidézése a Berlini Fal ledöntése után két évtizeddel is tanulságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9876