KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Koszorúslányok

Alföldi Nóra

Bridesmaids – amerikai, 2011. Rendezte: Paul Feig. Írta: Annie Mumolo és Kristen Wiig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kristen Wiig (Annie), Maya Rudolph (Lillian), Rose Byrne (Helen), Chris O’Dowd (Rhodes), Jill Clayburgh (Annie édesanyja).Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

Judd Apatow vígjátékguru mindez idáig makulátlan filmográfiával dicsekedhetett; íróként, producerként, rendezőként kevés bukta és még kevesebb szakmai szégyenfolt szegélyezte karrierjét – ám a diadalmenet 2011-re megtörni látszik. Ennek az égésnek azonban nagyobb a füstje mint a lángja, a Koszorúslányok ugyanis remélhetően inkább egy kísérleti baki, sem mint egy tendencia kifulladását jelző mutáns szörnyszülött.

A Koszorúslányok-akció több ponton is kockázatosnak bizonyult és minden rizikófaktornál egyértelműen megbukott. Az anyagot, az Apatow-udvartartásban újoncnak számító, pár B-filmet maga mögött tudó, az amerikai Office, Arrested Developement, Sabrina, a tiniboszorkány sorozatok bérencrendezőjeként tevékenykedő Paul Feig dirigálta, aki gyakorta ereszti szélnek a legdurvább vicceket, hogy azok csendes kínjukban értelmetlenül görgedezzenek a vásznon. Így esett meg az, hogy a szingli-koszorúslány pokoljárását valahol a 40. perc közelében egy majdnem tízperces, esküvői ruhaszalonban előadott hasmenéses-hányós geg-koreográfia díszíti, húsz perccel később pedig az alkotók egy eljegyzési buli rituális szétverésével alázzák porig a főhősnőt. Apatow a vígjáték Bergmanjaként, a sajgó lelkek komédiáját prezentálta mindezidáig, ám tény, hogy elsősorban férfi karakterekkel csábította a nézőt azonosulásra; a Koszorúslányok különlegessége az, hogy az eddigi bevált fogásokat nőre alkalmazza. Rendezője azonban elveti a sulykot, a gore-gegek – melyek egyébként igen nemes trendet képeznek a kacagtatás szép hagyományaiban – úgy lógnak csálén az esküvői filmbe csomagolt szinglidrámában az elmagányosodásról, mint menyasszonyi ruhán a síkabát. Ráadásul a mű hemzseg az érzékeny pillanatoktól, romantikus elemektől, elvarratlan szálakat hagy függőben és kérdéses tanulságokkal járó vég zárja – filigrán, törékeny, gyengéd darabnak indult, otromba, lánctalpas monstrum lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10679