KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mediterraneo

Bori Erzsébet

 

A film pontosan arról szól, ami a címe: a nagy kékségről, ami összeköti az egymástól távoli földeket. Ivan Csonkin hihetetlen kalandjai kelnek ismét életre a vásznon, harsányabb, színesebb, gátlástalanabb, mondhatni délibb változatban. Salvatores filmjében egy egész szakasz – helyre, zergetollas kalpagjukról ítélve hegyivadász – köt különbékét. A kisded olasz osztagot, van benne északi intellektuel és déli bunkó, ahogy annak lennie kell, kies görög szigetecskére vezénylik, Egyik sem szagolt még puskaport, harci szellemük lanyha, egyikük például Silvana nevű imádott szamarával vesz részt a második világháborúban. Még véget sem ér a D-day, és már két harci cselekménybe keverednek a festői városkában: első esetben egy tyúk, másodjára Silvana válik a háború áldozatává. Innentől a dramaturg veszi kézbe a marsallbotot, előbb az angolok lövik szét a hajót, majd Silvana gazdája vágja földhöz egy szem rádiójukat paroxizmusában – a németek már korábban voltak szívesek deportálni a sziget teljes férfilakosságát. Minden adva van az idillhez. Nem részletezném a megszállók és a polisz összemelegedésének változatos eseményeit, a pásztorlányokként megelevenedő pinup girlöket, a romlatlan perditát, a felvilágosult européer pópát és az új szamárral való találkozást, higgyék el becsületszóra, hogy gyönyörű az egész. A nagy földközi-tengeri randevúból csak a törökök vannak kizárva, akik a jó recina helyett csúnya tudatmódosító szereket használnak sötét fegyverkereskedelmi céljaik eléréséhez.

Egy ízben kávédaráló érkezik, külsejéből ítélve még az első világháború egyik légi csatájából keveredhetett ide (vagy Menzel filmjéből kölcsönözték), ez hozza a hírt, hogy Mussolini kaputt, az olasz-görög barátság immár hivatalosan is megpecsételtetett. Hőseink (az egy szem benősült dezertőr kivételével) fájó szívvel búcsúznak a szigettől, de – mint az az utójátékból kiderül – nem örökre. A szívmelengető Mediterraneo az 1992-es évben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3701