KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

A határok nélküli moziról

Film és szabadság

Kézdi-Kovács Zsolt

 

Másodszor rendezték meg a cannes-i fesztivál alatt a „Film és szabadság” tanácskozást a francia elnök feleségének, Dániellé Mitterrandnak védnökségével. A francia kormány, és különösen Jack Lang kulturális miniszter azon igyekszik, hogy a fesztivál show-jellege mellett a filmművészet, a szellem találkozóhelyévé is váljék. Ebben az évben – divatban vagyunk! – a kelet-közép-európai országok és a Nyugat kapcsolatai, az országainkban lezajlott változások kerültek az érdeklődés középpontjába. A meghívottak között számos, régiónkba tartozó neves filmművész található: Joszeliani, Picsul, Germán, Muratova a Szovjetunióból, Wajda, Kie¶lowski, Zaorski, Holland Lengyelországból, Kachyna, Chytilova, Passer Csehszlovákiából, Pita, Pintille Romániából, Kusturica, Klopcic, Makavejev Jugoszláviából. A magyar filmművészetet Enyedi Ildikó, Gothár Péter, Tarr Béla, Jancsó Miklós és e sorok írója képviselte, aki egyúttal a tanácskozás egyik alelnöki tisztét is ellátta.

A másik oldalról olyan neves filmesek voltak jelen, mint Almendros, Lumet, Bardem, Boorman, Polanski, Rosi, Vitti, Cisse, Dassin, Zulawski, Corti, Costa-Gavras és sokan mások.

Az elmúlt év megrázta Európát, és a szabadság győzelme a film győzelme is. Mit kezd a film a megszerzett szabadsággal, hogyan tölti be a lerombolt struktúrák, az állami irányítás és párt-gyámkodás által hagyott űrt, hogyan alkalmazkodik a gazdaság és piac szabályaihoz, hogyan őrizhető meg a nemzeti filmgyártás, és mindazok az intézmények, melyek az értékek létrejöttét segítették? Hogyan lehet ellenállni a piac, a pénz, a nagy multinacionális cégek nyomásának, hogyan őrizhető meg a sokszínűség, amely oly nélkülözhetetlen eleme az európai kultúrának?

Aggodalmak, illúziók, reménységek az egyik oldalon, bölcs figyelmeztetések és tanácsok a másikon: az állami filmgyártás – bizonyos körülmények között – a legtermékenyebb forma. Costa-Gavras ezt azzal folytatta, hogy az USA-n kívül mindenütt az állam segíti a filmet, különösen így van ez Franciaországban, ahol a szocialisták hatalomra kerülése után sikerült meggyőzni a kormányt: fontos, hogy létezzen a nemzeti filmgyártás. Jack Lang ezt azzal bizonyította, hogy felsorolta: mi mindent tettek a film érdekében. Kezdeményezésük nyomán indult útjára a Media 92, az Eureka Audiovisuel program, a Határok nélküli televízió eszméje. „Államtól és piactól független filmművészetre van szükség – mondta. Ehhez azonban közönségre van szükség, és ezt a közönséget az államnak támogatásokkal, a gyártás és forgalmazás dotálásával kell megtartania. Kell a magánpiac is, de ehhez az államnak meg kell határozni a játékszabályokat. Figyelmeztetnünk kell Kelet-Európát: a nyugati rendszerből a rossz vonásokat ne vegyék át. A piac nem egyenlő az anarchiával, őrizzék meg a még létező moziparkot, hatalmas érték ez. Ne dobjátok el intézményeiteket!”

„John Boorman a filmes pénzvilág alapszabályainak a kapzsiságot nevezte. „Ha meg akarsz valósítani egy filmet, először a producer pénzsóvárságát keltsd fel” – mondta. „Amerikában jelenleg az alapelv: olyan filmet csinálj, amit egy előzetesben 30 másodperc alatt el lehet mesélni. Ha megpróbálom leírni az amerikai és az európai film közötti különbséget, legjobban így tudom: az európai film kérdése: Honnan jöttünk, hová megyünk? Az amerikaié: ki ölte meg Roger Rabbitot? Francesco Rosi ezt azzal egészítette ki: a producerek szerepe az egész világon megváltozott. Ma már a producerek nagy része a minden oldalról lebiztosított, „üzembiztosán” elkészíthető és bemutatható filmet keresi, és nem hajlandó kockáztatni.

Magam megpróbáltam vázolni mindazokat a félelmeket, illúziókat, félreértéseket, melyek az új helyzetben megjelennek a filmszakmában. Félelmek a piactól, de önmagunktól is: a Hatalom ellen harcoló filmrendező helyett milyen szerep vár ránk? Mit tesz majd a mégoly jó-szándékú, de tudatlan kormányzat? Illúziók: az egész kulturális szerkezetet el kell utasítani, a művészek szubjektivitása helyett döntsön a független, objektív producer, a régi, feudális kapcsolatrendszer helyett jöjjön el a pénz racionalitása. Félreértések: hogyan is működnek a filmes és telvíziós mechanizmusok a „fejlett” Nyugaton? Mi is a pénz, a verseny, a nyereség szerepe, és mi az államé?

Az aggodalmaknak sokan mások is hangot adtak. Jancsó Miklós megfogalmazta: a szabadság már megérkezett, a demokrácia még nem. Joszeliani kérdéssel folytatta: a demokrácia vajon egyenlő a kommersszel? Mostantól a néző fog dirigálni a kormányhivatalnok helyett?

A jelenlevők a film szabadságának védelmére szövetkeztek. Chytilova és Dánielle Mitterrand egyaránt egy állandó társaság létrejöttét sürgette, a filmek és alkotóiknak védelmében. Ez az egyesület másnap, a Fesztivál-palotában meg is alakult.

És ha már védelemről szólunk, fejezzük be az ismertetést a tanácskozás Nobel-díjas vendégének szavaival. Elie Wiesel – a carpentras-i sírgyalázások friss emlékétől felzaklatva – azt kérdezte tőlünk, és önmagától: mi az alkotó dolga? „Védeni azokat, akik szomjaznak a szabadságra. Meg kell tennünk mindent a gyűlölet ellen.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4395