KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tengeralattjáró

Kovács András Bálint

 

Ez a film nem a fasiszta fenevadról szól, hanem német katonákról. Nem a náci hadvezetésről, hanem kipróbált, dolgukat értő, precíz szakemberekről. Nem a német hadigépezetről, hanem a német hadigépekről. Ha a film mondandóját egy rossz viccben össze lehetne foglalni, akkor valahogy így hangoznék: Mi a különbség a fasizmus és a sztálinizmus között? Az, hogy a Volkswagen még mindig megy. Tengeralattjárónk hősei nincsenek oda Hitlerért, a „dagadtat” (Göringet) meg egyenesen utálják, viszont feltétel nélkül bíznak a német iparban és szakértelemben. Nem sokat foglalkoznak az ideológiai neveléssel, viszont jókedvűen éneklik ellenségeik katonadalait, és a Lili Marleen helyett francia sanzonokat hallgatnak. Feladatukat egy zokszó nélkül teljesítik, az ellenséget nem kímélik – hagyják odaveszni a fuldokló angol tengerészeket –, de a profi gőgjével vetik meg azokat, akiktől a parancsokat kapják. Más világban élnek, mint azok: akiktől a parancsokat kapják. Más világban élnek, mint azok: a profizmus és a minőség nemzetek és ideológiák feletti világában. Szakértelmük és a német technológiai perfekcionizmus segítségvel minden helyzetből megmenekülnek, csak egyet nem élnek túl: az ünneplést és a díszmenetelést. Itt már védtelenek a „Tommyk” repülőivel szemben, mert ez már politika és ideológia.

A film – mely igen izgalmasan, bár az akciófilmek sokszor lapos sablonosságával van elkészítve – letörülhetetlenül hordja magán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján születő professzionalizmus-kultuszt, technokrata-pragmatista yuppie – szemléletet. Minden ideológia halandzsa, a szakértelem és a pontosság rejti az emberi minőségeket. A rendező kínosan vigyáz, hogy a szakszerűséghez intézett ódája ne váljon a fasizmus felmentésévé, és kétségtelenül ügyesen egyensúlyoz ezen a keskeny pallón. (Szinte nem látni a filmben náci szimbólumokat, a zászlókat is gondosan lekötötték, hogy ne lobogjanak. (Megpróbálja átmenteni azt, ami átmenthető a háborúból a német identitástudatba. Az, hogy Thomas Mann és Albert Einstein helyett a német gépészmérnökökkel próbálkozik, nem tisztességtelen és nem is tévedés, csak egy kicsit lapos. De ami igaz, az igaz: a Volkswagen még mindig Volkswagen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4405