KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem és magány játékai

Szemadám György

Tudjuk: az ideális feleség az, aki a társaságban úrinő, a konyhában szakácsnő, az ágyban pedig kurva. Nos, ez a film ugyanezzel az igényességgel próbálja megfogni nézőit. Elsősorban is egy úrinő lelki finomságával és józan realitás-érzékével nyúl ahhoz a századfordulóhoz, melyre manapság annyi nosztalgiával gondolunk. Hisz például – ah! – ezek a napernyős, kalapos, hosszú szoknyás hölgyek! A hölgyek, akik akkor még szép ruhákban jártak, novellákat írtak, virágot adtak egy férfinak (bizony!), s még csókolózás közben is szakítottak időt arra, hogy a Dreyfus-ügy fejleményei iránt érdeklődjenek! Meg a férfiak, akik nem bátorításnak vették, ha egy hölgy azt mondta nekik: „Bármit, csak azt ne!”, s hol puncsot, hol grogot, hol whiskyt, hol abszintot ittak! Legalábbis ebben a filmben, mely a kiegyensúlyozott, polgári Észak egy szerelmi történetét beszéli el, s amelynek során pontosan ötévente történik valami említésre méltó. Íme: 1897 – Arvid, a fiatal újságíró egyszer csókolózik Lydiával, 1902 – a lány mégis hozzámegy egy gazdag öregúrhoz, 1907 – Arvid, aki közben maga is megházasodott, a szeretőjévé teszi a gazdag öregember luxusfeleségét, 1912 – miután Lydia egyre több férfit ajándékoz meg kegyeivel, Arvid végül annyira féltékeny lesz, hogy… elutazik.

Én mindvégig meg voltam győződve arról, hogy a végén valakit megölnek, vagy a szerelmesek valamelyike elemészti magát, de a film fent említett úrinő-szakácsnő-stb. voltának tökéletes érzéke természetesen megakadályozta, hogy a melodráma túlédeskés fűszere elrontsa e józanul laktató szellemi táplálék ízét. Ugyanezt az érzéket dicséri a valóban remek operatőri, illetve díszlet- és jelmeztervezői munka. Csodálatosan tükröződik a vízen a lenyugvó nap, az ősz borzongató szele lélekbe markol, a tél pittoreszk, de nem giccses, az intérieurök minden egyes részlete hiteles, a tárgyak és ruhák sosem látott gazdagsága érzékletesen idézi a kort, s minden egyes képkivágás jól komponált. Ám a hibátlan ízlés nem gátolja azt, hogy a film – jó szerető módjára – néha kellemesen szokatlan extravaganciákkal ne szolgáljon. Egyszóval: a Szerelem és magány játékai minden kulturált budai úriasszony örömére szolgál majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5140