KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az anyakönyvvezető nem válik

Zoltán Katalin

 

Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet a házasság válságáról. Elhagyott asszonyokról, gyerekekről, gátlástalan szeretőkről, ám ilyen könnyedén, kedélyes derűvel, optimista kicsengéssel aligha.

Borisz szeretőjéhez költözik, Marina, a felesége – ő a címben szereplő anyakönyvvezető – üdülni indul, de lekési a hajót, lányuk eközben Novgorodba szökik egy fiúval. A szülők közös aggodalomtól hajtva utána utaznak. Borisz e kirándulás hatására igen hamar (már a film közepén) rájön, hogy felelősséggel tartozik a lányáért és főleg, hogy csacsogó, divatmajmoló szeretőjének csekély észbeli képességei nem pótolhatják a tisztességes, rendszerető és komoly feleség értékeit, aki ugyan nem tündöklik főzési tudományával, de törődik azzal, hogy menjen-e ő, Borisz továbbképzésre. (Persze, menjen). A játéknak ezután már nincs tétje, figyelmünk menthetetlenül lankad. Megpróbálunk ugyan hol ezzel, hol azzal a szereplővel azonosulni, ez azonban nehéz feladat, lévén eleven figurák, hiteles jellemek helyett csak közhelytípusok: Natasa, a lázongó diáklány, (nem tudni mi ellen lázad, de legalább szemtelen); novgorodi szerelme, a komoly szándékú taxisofőr, (aki modern felfogása ellenére túlságosan tiszteli vidéki, – a film szerint – tehát konzervatív szüleit).

Ám a lelke mélyén – és ez a film lényegi mondandója – mindenki jóságos, megértő, tehát minden megoldható; még a vöröshajú, „démoni” szerető is jobb belátásra tér. Egy dolog azonban nem világos: mit akart a rendezőnő? Komédiát biztosan nem, hiszen a gyéren előforduló vígjátéki alaphelyzetek kihasználatlanul maradnak. Szatírát sem, ehhez legalábbis valódi konfliktusok, jellemek kellenek. Lehet, hogy a film csak ürügyül szolgált Novgorod nevezetességeinek, illetve a moszkvai divatnak a bemutatására?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7404