KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gépész

Kovács Marcell

Korunk mazochista mozihőse előszeretettel szerepel ruhátlanul, büszkélkedik ország-világ előtt szenvedése véres nyomaival. Tele a vászon meggyötört testekkel, mindenhol sebek, stigmák, tetoválások, bőrszínben most a kék és a zöld a menő. A gépész zavarodott elméjű címszereplője rekorder az önsanyargatásban. Egy éve tartó álmatlanságát kísérő kóros étvágytalansága csontsovánnyá tette, olyan ijesztően girhes, papírbőrű, szinte már áttetsző figurává, amilyenhez a Hetedikben kiéheztetett múmia óta nemigen volt szerencsénk. És nem elég, hogy pocsék a fizikai állapota, amikor figyelmetlenségével súlyos üzemi balesetet okoz, mintha szellemvasútra váltana jegyet, félelmetes események sorozata következik, valaki vagy valakik az őrületbe akarják kergetni.

A minőségi B-filmekre szakosodott spanyol Filmax stúdió a pszicho-thrillerben és horrorban utazó, szerződést nehezen találó filmesek menedéke. A B-film ma is a régi recepttel dolgozik: a kasszasikerek ismerős motívumaiból építkezik, de akkor működik jól, ha mégis tud meglepetéssel szolgálni. A nálunk – is – hűvös fogadtatásban részesült korábbi Filmax-gyártmány, A sötétség háza a sokadik érzékes filmek divatját lovagolta meg, de valójában Kubrick Ragyogását fogalmazta újra, nem is ügyetlenül. A gépész is csak első ránézésre a korszellem majmolója. A Harcosok klubja, a Mementó és az Álmatlanság keverékének tűnik, miközben a gyorsan elfeledett Útvesztőben sztorijába kafkai paranoiát kever, meg némi oroszos bűnhődés-komplexust. De erős irodalmi indíttatása ellenére száz százalékig filmnyelven beszél. A látomásos elbeszéléshez fincheresen szűrt színek társulnak, szemcsés, stilizált látvány, amely egy sportkocsi fenyegető vörösén kívül kizárólag sötét árnyalatokban játszik. A szereplők keveset beszélnek, a nagyvárosi helyszínek kihaltak, akkor is, ha forgalmas reptéri kávézóban járunk éppen. Mintha a Lynch-féle rémálom Polanski és Roeg szorongásával teljesedne ki. A főhős lelkiállapotát kivetítő, mindenre rátelepedő nyomott hangulat elnyomja a közhelyesen az időben visszafelé keresgélő önnyomozás fals hangjait, és izgalmas személyiségrajzot varázsol a kiszámítható thrillerből.

A csattanóra kihegyezett filmek a megfejtést megismerve legtöbbször már nem érdekesek. A gépész kivétel, megrendítő szenvedéstörténet, amely a csattanót erőltető dramaturgia nélkül lenne csak igazán nagy hatású darab. Mel Gibson fogára való falat.

 

A gépész

The machinist – spanyol, 2004. Rendezte: Brad Anderson. Írta: Scott Kosar. Kép: Xavi Giménez Zene: Roque Banos. Szereplők: Christian Bale (Trevor), Jennifer Jason Leigh (Stevie), Aitana Sánches-Gijón (Marie), John Sharian (Ivan). Gyártó: Castelao / Filmax. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 90 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8204