KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az operaház fantomja

Vízer Balázs

Színházban még valahogy elhiszi az ember, hogy énekelve is lehet beszélni, régibbi filmeknél is elnézzük, sőt, Indiában ez egyenesen alapkövetelmény, de egy vadonatúj mozinál kell lennie valami újnak, hogy működjön a dolog. Mondjuk, legyen ironikus, vagy igazán drámai, de egy Andrew Lloyd Webber- darabnál ez eleve kizárt.

Pedig a feladat nagy kihívás is lehetne, hiszen Az operaház fantomja a középosztály régi kedvence, és bár eleve tartalmaz komoly dramaturgiai hibákat, izgalmas alapmotívumai vannak, színes közegben játszódik és néhány jól kitalált szereplő is felvonul. Ehhez képest valóban meghökkentő a rendezőválasztás, hiszen Joel Schumachert (Tigrisek földjén, A fülke) látszólag semmi sem predesztinálta egy kosztümös operett-musical elkészítésére – bár a Batman mindörökké már sejtetni engedte, hogy a heroikus giccshez is vonzódik. Az ismert mesét, mely szerint a bimbódzó fiatal tehetség, a gyönyörű kóristalány zenésen tipródik mentora, a titokzatos Fantom és gyerekkori szerelme, Raoul gróf között a párizsi operaház díszletei között, Schumacher csak annyiban piszkálta meg, hogy az egészet színes flashbackba tette, hogy még szentimentálisabb legyen. Egy eleve giccsbe hajló mesénél ez nem biztos, hogy jó ötlet, de lelke rajta, ám az alaptörténetet sem tudta elég erős színekkel visszaadni. Ebben azonban a főszereplők is hibásak, hiszen a valóban tehetséges Emmy Rossum mellett két középszerű és alig ismert színész feszeng, kik hősiesen tátognak a zenére – bár egyes források szerint ők maguk énekelnek, de ez semmire nem mentség.

Remekelnek viszont a díszletervezők és mellékszereplők, mint Minnie Driver fergetegesen ripacs Dívája, valamint Ciaran Hinds és Simon Callow a két balfácán operaigazgató szerepében, és majdnem meg is mentik a produkciót a giccsbefulladástól.

 

Az operaház fantomja

The Phantom of the Opera – amerikai, 2004. Rendezte: Joel Schumacher. Írta: Gaston Leroux, Andrew Lloyd Webber, Joel Schumacher. Kép: John Mathieson. Zene: Andrew Lloyd Webber. Szereplők: Emmy Rossum (Christine), Gerard Butler (A Fantom), Patrick Wilson (Raoul gróf), Minnie Driver (Díva). Gyártó: Warner. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 140 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8205