KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mike Judge: Szilícium-völgy

Szilíciumláz

Pernecker Dávid

   

Mike Judge legújabb munkahelyi szatírája a tehetséges senkik szemén keresztül láttatja a sikeres hülyék által felépített tech-birodalom esendő mohóságát.

   

Elég csak egy pillantást vetni a Szilícium-völgy térképére ahhoz, hogy a rengeteg ikon- és logó közt felderengjen a Mike Judge rendezte Hülyék paradicsoma (más néven Idiokrácia) bevásárlóközpontokkal nevetségességig túltelített apokaliptikus víziója. A Szilícium-völgyben Judge fonákjára fordítja az Idiokrácia alaphelyzetét, a high tech völgyében ugyanis nincs helye az írás- és beszédképtelen mélygyökérségnek. A technológiai robbanás lökéshulláma a tehetségtelenebbeket visszafújja oda, ahonnan jöttek: a petákos hétköznapi rutinba. A Szilícium-völgy érdeme azonban épp abban rejlik, ahogy Judge pontosan olyan szánni- és nevetni valóan hülyének tudja ábrázolni korunk legnagyobb üzleti- és technikai elméit, mint ahogy azt az Idiokrácia lakosaival tette. A nyolcvanas években Judge – aki akkoriban sétáltatta meg fizikadiplomáját – a saját bőrén tapasztalta meg a völgy elitjének territoriális- és hódítási őrületét, épp ezért szatírája nem fukarkodik abszurd és kellemesen kellemetlen részletekben. A szociális kompetenciáiban két vállra fektetett Richard (Thomas Middleditch emlékezetes alakítása) is két ilyen vérszomjas – idiotizmusukban mégis elkülönülő – médiamogul kapzsiságának kereszttüzében találja magát, mikor kiderül, hogy zenei mintákat felismerő haszontalan programjának adattömörítő kódja képes forradalmasítani a technológia világát. Richard pedig választhat, hogy vagy eladja a kódot tíz millió dollárért a Google-szabatos bámulatosan képmutató üzleti- és fejlesztőzseninek (Matt Ross) vagy megtartja, és a Zuckerberg-sormintát követve birodalmat épít rá, egy finoman szólva is enigmatikus agytröszt segítségével (a forgatás során elhunyt Christopher Evan Welch). Judge szatírájának ereje a két infomágnás – és az általuk reprezentált valós személyek – eltérő megközelítésének kiforgatásában rejlik. Míg a Hivatali patkányok főnökkarakterének főnöksége kimerült a frusztráló verbális manírok, a stagnálást hangsúlyozó kávészürcsölés, és az inkompetencia hármasában, addig a Szilícium-völgy felsővezetői antagonistái túlburjánzó sikerorientáltságukat a folyamatos haladás-fejlődés destruktív vágyálmának szolgálatába állítják. Judge pedig egy percre sem téveszti szem elől a lényeget, miszerint ezeknek az embereknek megvan mindenük, de nem elég nekik semmi. Sorozatában a Szilícium-völgy vadnyugat, melyben a botladozó jóravaló bugrisoknak meg kell acélozniuk magukat az életben maradás érdekében. A Szilícium-völgynek pedig – akárcsak a Hivatali patkányoknak – a legnagyobb erénye abban a részletességben rejlik, ahogy körbejárja főhőseinek individuális útvesztőit, azokat a nagyszerű párbeszédekben gazdag szituációkat, melyekben Richard és kompániája a maguk suta, esetenként ostoba, de szeretnivaló módjukon megpróbálják meghatározni szerepüket a mérföldes dollárjelek, a folyamatosan változó üzleti tervek, valamint a sunyiságtól haldokló kreativitás szövevényeiben. Judge pedig a tőle megszokott módon vegyíti az aprólékosan felépített analitikus fricskákat a Beavis és Butt-head infantilis vulgarizmusával (milyen íze van a folyósított ráknak?), és a Texas királyait idéző kényelmetlen szociális kommentároktól díszes burleszkkel (a rendre véletlen rasszizmusba fulladó logótervezés jelenetei már most örökbecsűek). Ahogy pedig Richard újszülött garázscége elkezd kimászni az inkubátorházból, ahogy epizódról epizódra fejlődik, Richard úgy szembesül saját vezetői képességeinek teljes hiányával. A kérdés pedig egyrészt az, hogy meg tud-e tanulni akkorát köpni, mint a nagyok – másrészt viszont az, hogy meg kell-e egyáltalán tanulnia? Richard tehetséges és szorgalmas senki, aki – akárcsak Judge Kivonatának főhőse – úgy szakad ki a monotonitás zakatolásából, hogy a hirtelen támadó káoszt nem képes kezelni. Az egyik megoldás az lenne, ha „felnőne a többi seggfejhez”. Mivel ezt a világot azok vezetik. Ez a felnövés azonban – vagy legalábbis annak eshetősége – a második évadban bontakozhat ki igazán. Judge karakterei ugyan közelítenek sokat látott sztereotípiákhoz, formulaszerűségük azonban a könnyedén idézhető szövegeket önfeledten elővezető színészeknek köszönhetően mégsem válik szembetűnővé. Mintha Judge kezében minden sablon új életre kelne. Az összes lerágott, és az Agymenők által zsákutcába terelt geek-toposz Judge völgyében végre meglelte méltó helyét.                           

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11789