KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Agymosakodás

Nyírő András

Megújított teletext: személyre szabott képújság.

 

Ezredvégi felbolydult világunkban évszázados intézmények roppannak meg, miért éppen egy olyan szerény, de hatékony eszköz maradhatna változatlan, mint a képújság? Csendesen meghúzta magát a nagy tv-csatornák árnyékában, szolgált és védett: megnézhettük a tv-műsort, a friss híreket, kaphattunk repülőtéri infókat, megtudhattuk a banki árfolyamokat, ellenőrizhettük a horoszkópunkat. Mindehhez a rend kedvéért jöttek a Kopaszodik?-típusú hirdetések. A képújság hatékony volt, egyszerű, de lassan lehetett lapozni benne, és viszonylag kevés információt adott. Már éppen megtanultunk vele élni, de most jön a digitális forradalom, és micsurini tempóval nem elégszik meg azzal, hogy a telefont meg a tévét beolvassza a számítógépbe, a képújság is kell neki.

Egy kártyával kezdődött, valamikor a kilencvenes évek elején. Ezt kifejezetten fakíroknak fejlesztették ki, a kétoldalas használati utasításból például megtudhatjuk: „A DOS változatban adatgyűjtést batch fájlból is lehet indítani a célfájl, a gyűjtési térkép – és tunerkártya esetén –, a venni kívánt adás frekvenciájának megadásával”. Ez nem az a szöveg, amitől a horoszkópra vágyódó háziasszony beindul, de sokak fantáziáját meglódította. A képújság szövegét ki lehetett nyomtatni, lehetett benne keresni, a régi adások híreit el lehetett tenni jobb időkre, és a számítógépen gyorsabban lehetett lapozni, mint a tévékészüléken. Aztán jött az Internet, és minden megváltozott. Először úgy látszott, hogy elég lesz, ha a nagy tévécsatornák képújságjain egyre többször bukkan fel a tripladupla v., vagy az új forradalom szimbóluma, a @-jel. De a nagyobbak bősz kísérletezésbe fogtak. Már nem csak a teletext őskori formátumában sugározzák az információt, hanem szabványos Internet-lapokat is küldenek az éteren keresztül. A végeredmény a számítógép és a tv meghökkentő ötvözete: a monitor bal felső sarkában látjuk a CNN-t, és mellette a részletesebb infókat tartalmazó internetes oldalt. Ha telefonon keresztül beléptünk az Internetbe, akkor innen egy kattintással továbbjuthattunk a CNN hírmagyarázó oldalaira. Így a képújságon keresztül összekapcsolták a televízió mozgóképeit az Internet elképesztő információs szolgáltatásaival.

A közönség azonban egy másik megoldásra voksolt, és ebben már nem is szerepel a tévé vagy a képújság. Nincs újságcikk, amelyik ne azzal magasztalná ezt a megoldást, hogy eljött a forradalom forradalma, a hírek házhoz jönnek, az Internet új szakaszba lépett. A technológia csírája már a kezdetektől rendelkezésre állt, az MTT-en indították el a Fish Wrap nevű újságot, mely abban különbözött a többi, csak hálózaton olvasható laptól, hogy ki-ki beállíthatta magának, hogy milyen tartalmat lásson. A személyre szabható újság azt az ígéretet hozta, hogy a szerkesztő feladatait részben átveszi az olvasó, nem kell átböngésznie az összes aktuális hírt, elég, ha – mondjuk – a Magyarországra vonatkozó kulturális híreket választja, ez már belátható mennyiségű információ. Ezt a személyre szabott újságot ötvözték a képújsággal tavaly, és a technológiát elnevezték push-nak. Push, push, push, a világlapok címlapjait meghódította az új fogalom.

 

Az első szolgáltató, a Pointcast (http://www.pointcast.com) egycsapásra egymillió olvasóhoz jutott. Programjukat le kell tölteni az Internetről, de a jelek szerint ez sem akadályozta meg az érdeklődőket abban, hogy kényelmesen, keresgélés nélkül jussanak friss hírekhez. Azóta egy sor hasonló szolgáltatás indult, ezek többnyire a képernyőkímélő helyét veszik át, ha nem nyúlunk a géphez, akkor megjelennek a legfrissebb hírek a monitoron. Még csak nem is kell folyamatosan rákapcsolódnunk az Internetre: a program minden bejelentkezésünkkor automatikusan letölti a legújabb információkat, annyit és csak annyit, amennyit kiválasztottunk.

A Pointcast sikerére felfigyelt a két legnagyobb internetes böngészőprogram gyártója, a Netscape és a Microsoft is. A push technológia ugyanis nem csak a teletextes képújságnak dob kesztyűt, de az internetes böngészőknek is. Most a két szoftveróriás azon dolgozik, hogy a push technológiát beépítse a böngészőjébe. Az első próbaváltozatokat már le lehet tölteni, de ezt csak azoknak ajánlom, akik szeretik a kalandokat. A programok még omlósak, lefagynak, és magukkal rántják a Windowst is. Az őszre ígérik a végleges változatot.

 

A push technológia a profi tartalomszolgáltatóknak kedvez, azoknak, akik óránként, de legalább naponta tudnak új információkat adni. Az „itt vagyok, ez a hobbym” jellegű bájos, de nem gyakran változó lapok kimaradnak a forradalom második szakaszából, ezeket a kiadványokat továbbra is a régi módon lehet majd megtalálni. A képújság sem fog eltűnni, a két nagy magyar szolgáltatás már most elérhető teljes egészében az Interneten (http://www.teletext.hu, http://www.hungary.com/dunatv/). A legnagyobb hazai internetes magazin, az iNteRNeTTo is barátkozik az új technológiával, beállíthatjuk, hogy milyen híreket kérünk naponta postaládánkba.

A személyre szabható hírszolgáltatással csak egy gond van: az olvasó lemond arról az örömről, hogy véletlenül beleütközzön valami érdekességbe ott, ahol nem is számít rá. Egy lépés hátra: újra közelítünk a tévéből áradó agymosáshoz, két lépés előre: legalább mi magunk választhatjuk meg, hogy mivel mossuk át az agyunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1507