KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Off Hollywood

Fut velünk egy rossz szekér

Muhi Klára

Egyre pocsékabb itt minden: erről szól Hajdu Szabolcs új filmje egyszerűen, nyíltan, kétségbeesetten.

 

Bódi Adél sikeres filmrendezőnőt, miután lefutotta reggeli penzumát a budapesti flaszteren (igen szép stílusban egyébként), új filmjéről faggatják egy kereskedelmi rádióban, melynek este lesz a bemutatója.

 A riporter faragatlan, tájékozatlan és bizalmaskodó. Ráadásul kiderül, Adéllal annak idején együtt felvételizett a rendezőszakra, csak neki nem sikerült. A rádióst mindez annyira frusztrálja, hogy a reklámszünetekben már szinte alig tud uralkodni magán, közel van a kiboruláshoz.

Ez egy ilyen nap lesz Adél számára.

A meghívókon elrontották a keltezést, producere a következő filmjükhöz egy lehetetlen kényszer-koprodukciót forszíroz, színész férje, aki kimaradt Adél új filmjéből, gyilkos kedvében, tréningalsóban duzzog, és szabotál. Adél tarja magát, javítja a riporter hibáit, barátkozik a koprodukciós ajánlattal, fogadja a kényszeredett gratulációkat. Végül az esti partin kiborul…

Mint a laza cselekményvázból is látszik, az Off Hollywood „filmes film”, ami egyébként a „korunk hőse” filmrendezővel együtt rég kiment a divatból. Eltűnt a modernizmussal és a filmművészetbe vetett hitünkkel együtt. Ám Hajdu Szabolcs, aki mindig arról készít filmet, amihez épp a legtöbb személyes köze van, ezt az unt formát most visszahozza, s igen kemény közérzetjelentéssel tölti fel. Valójában nem is annyira a „film a filmben” csúcsokra, inkább a hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmes fordulatára hajaz az Off Hollywood, Gothár Péter, Jeles András penetráns közérzetfilmjeire – az Ajándék ez a napra, A kis Valentinóra , melyekben rendszerré látszott összeállni ama régi „rossz”. Egynapos film Hajdué is, jelezve az állapotok törékenységét: Reggel még látszólag minden rendben van, a káosz elemei működő rendet szimulálnak. Estére meg kiderül, Titanicunk süllyed, egyre gyorsabban, ha a zenekar cincogása el is terelte erről a figyelmünket.

Nyilván nem véletlen, hogy a másik „madzagos”, Török Ferenc is „rosszkedvünk telét” analizálja az Overnightban. Sőt, ismerve néhány készülő új magyar film szüzséjét, nem lenne meglepő, ha épp ez a csontig hatoló gyilkos hangulat generálná közös diskurzussá a tematikailag, stilárisan, színvonal tekintetében oly széttartó új magyar mozit. Az Overnight egyébként az érem másik oldalát mutatja: hogyan lehet szép szlalom-mozgásokkal siklani a szakadék felett, mintha minden rendben lenne. Az Off Hollywood művészközege önzésében is őszintébb. Bódi Adél viharos, sokkoló, hosszan mutatott szétesése – komoly mélypont, ilyesmit Hajdunál még sosem láttunk – ebben a történetben elkerülhetetlen. A rendezőnőt alakító Török-Illyés Orsolyát, amint ezüst party-ruhájában őrjöng, kínlódik, menekül – mintha kutyafalka kergetné – egyhamar nem felejtjük el.

Az Off Hollywood főhősét egyébként nem a túl hamar sikeresek kapunyitási pánikja kapja el, nem is alkotói válság gyötri, mint a régi modernista filmrendezőket. Hajdu filmje arról szól, milyen ócska a közeg, amiben például egy film vagy bármely más teljesítmény – itt és most – megszületik. Milyen nyúlós, tapadós, rémálomszerű, energiarabló! Mennyire lehetetlen a másikból – bárkiből – erőt meríteni, építkezni! S ami nincs kimondva, de már a 8 és fél-beli Fellini alteregó neurózisának is fontos oka volt: milyen reménytelen egy ilyen közegre hatással lenni!

Hogy átjön-e a rivaldán az Off Hollywood azok számára is, akik nem tudhatják, hevenyészettségében is milyen pontos a filmbemutató nyomasztó hangulata, a pénz körüli hisztéria, a filmhez jutás utáni embertelen hajsza – nehéz megítélni. Ám az biztosan sokaknak feltűnik, hogy Hajdu, aki nyilván saját élményeit meséli, megőrizte ebben a közegben is – a piccs-fórumokon kidekázott mozikonzervek korában is – laza, szabad stílusát. Az Off Hollywood, akárcsak a többi Hajdu-film, egy friss fogalmazás lenyomata. Tömbszerű, elnagyolt szerkezete, organikus mesélési technikája, improvizatív jelenetei oly szerethető első filmjét idézik. (Csak épp a „macerás ügyek” azóta kissé elfajultak…) Inkább helyzetbe hozott, sem mint rendezett színészei pedig, a régi csapat (Török-Illyés Orsolya mellett Szabó Domokos, Nyitrai Illés, Vásári József), valamint néhány nagyszerű új arc (Miklós Marcell, Kovács Lehel, Mészáros Tibor), érzékelhetően saját tapasztalataikból is sokat hozzáadnak a több mint szomorú összképhez. Rossz látni egyébként, milyen törődöttek és kifacsartak Hajdu fiatal karakterei. S milyen keveset tudnak ennek a deprimált állapotnak az okairól, csak állnak benne szügyig, a változtatás reménye nélkül…

Bódi Adél filmjéből – melynek címe mintha csak a 8 és félen gúnyolódna: Nem, hanem… – egyetlen kockát sem látunk. „Súlyos társadalmi problémáról szól” – mondja egy vendég a bemutatón. Nyilván erről: a gyilkos hajszában elromlott, pocsék kedélyünkről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9201