KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Johnny English újratöltve

Sepsi László

Johnny English Reborn – brit, 2011. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Rowan Atkinson és Hamish McColl. Kép: Danny Cohen. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Rowan Atkinson (English), Gillian Anderson (Pamela), Rosemund Pike (Kate), Dominic West (Ambrose). Gyártó: Relativity Media / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.101 perc.

Már a 2003-as elsõ Johnny English-mozi is Rowan Atkinson kreatív kifulladását jelezte: az ötletesnek semmiképp nem mondható koncepció a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján készült Barclaycard-reklámokra épült, ahol a James Bondra rájátszó Mr. Bean egyperces gegekben promotálta az Egyesült Királyság elsõ bankkártyáját. Peter Howitt filmje óta Atkinson néhány tévéhakni mellett csupán a szintén vegyes fogadtatásban részesült Az eltakarítónõben és a Mr. Bean nyaralban vállalt fõszerepet, így a Johnny English újratöltve visszavezet a figura gyökereihez: létrejöttéért vélhetõen egyedül a címszereplõ hitelkeretének alakulása okolható.

Az elsõsorban míves irodalmi adaptációkban utazó – de a St. Trinian-filmekkel a képregényekbe is belekóstoló – Oliver Parker unott bérrendezése meg sem kísérli palástolni, hogy filmjében nagyjából annyi kreatív szikra akad, mint bármely FriedbergSeltzer-paródiában. A minden ízében avítt produkció legfontosabb változtatásai az elõzõ részhez képest, hogy immár a keleti harcmûvészeteken és Atkinson deres halántékán is élcelõdik, de ezen kívül a fokozás és a variálás igénye nélkül dobálja egymásra az elõzménybõl és egyéb komédiákból ismerõs gegeket az alibi-cselekményben, miközben arról sem vesz tudomást, hogy az elsõ rész létrejöttében is komoly szerepet játszó Austin Powers-széria lefutása óta kémfilm-paródiában jelenleg az erõs romkom-véna a meghatározó trend (Kéjjel-nappal,Bérgyilkosék). Néhány jelenetben mégis érdemben felsejlik Atkinson valódi viszonya az általa alakított figurával: a cselekmény során egy hi-tech arcletapogató szerkezet felszínre hozza Johnny English fájdalmas grimaszait, aki a finálét már távirányított bábként bohóckodja végig – felmutatva, hogy egyszeri tréfából hogyan vált magasabb rendû (anyagi) érdekek önálló akarat nélküli szolgájává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10827