KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citizenfour

Sepsi László

Citizenfour – német-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Laura Poitras. Kép: Kirsten Johnson, Laura Poitras. Szereplők: Edward Snowden, Glenn Greenwald. Gyártó: Praxis Film / Participant Media. Forgalmazó: Magyar Hangya. Feliratos. 114 perc.

 

Mielőtt 2013-ban Edward Snowden kiszivárogtatta volna, milyen alkotmányellenes módszerekkel figyeli meg és hallgatja le saját állampolgárait is az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, a cikkeket megíró újságírók mellett megkereste Laura Poitras dokumentumfilmest is, hogy harmadik félként rögzítse az interjúkat. Az így elkészült Citizenfour, a munkássága miatt az állambiztonsági szervek által szintén zargatott Poitras 9/11-trilógiájának zárdarabja, az elhatározástól Snowden kényszerű moszkvai emigrációjáig követi az eseményeket, ám tárgyilagos szenvtelensége mögött Poitras munkája ideológiailag éppoly terhelt darab, mint bármelyik Michael Moore-tétel.

A Citizenfour fő problémája mégsem az, hogy Snowden és pártfogóinak gondolatmenetével csak a legolcsóbb állami porhintést állítja szembe, így a mismásoló ügyvédek és Obama elnök terelése még azelőtt elveszítenek minden nézői szimpátiát, hogy egyetlen valamirevaló érvük előkerült volna (ha van ilyen egyáltalán), hanem hogy a készítők kevéssé reflektálnak saját médiaszövegük pozíciójára a történetben. A hongkongi hotelszobában adott beszélgetések mögött csupán a rendszerrel szembeszálló kisember naiv mítosza sejlik fel, amit csekély mértékben árnyal, hogy Snowden láthatóan élvezi ezt a szerepet és a vele járó nyilvánosságot, önként engedve be privát szférájába a dokumentumfilmes stáb fürkész kameratekintetét. Amellett, hogy a Citizenfour ezzel csak megerősíti a szivárogtató Dávid és a mindig fülelő Góliát kényelmesen ismerős történetét, távolságtartás nélkül vállalja fel az NSA tevékenységéből levezethető paranoid világképet. A megfigyeltség puszta lehetősége öncenzúrára készteti a megfigyeltet, hangzik el többször a foucault-i tanulság, miközben a nyomasztó soundtrack vagy az egyik beszélgetés alatt megszólaló tűzriadó sokkja egyaránt a zsigeri nézői bevonódást, az „akár én is lehetek megfigyelt” érzetét erősítik. A Citizenfour ezáltal úgy beszél a megfigyeltség elleni harcról, hogy közben épp rettegni tanít – de a paradoxon tematizálására sajnos már nem pazarol játékidőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12222