KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Egy nemzet születése

Szoboszlay Pál

The Birth of a Nation – amerikai, 2016. Rendezte: Nate Parker. Szereplők: Nate Parker, Armie Hammer, Penelope Ann Miller. Forgalmazó: 20th Century Fox. 120 perc

 

Nate Parker rendezői debütálása alkalmával nem kisebbre vállalkozott, mint hogy megfilmesíti Nat Turner életét és 1831-es rabszolgafelkelését. Filmcímként D. W. Griffith formai szempontból ugyan filmtörténeti mérföldkőnek számító, ámde rasszizmusa miatt inkább hírhedt, mint híres munkájának (Amerika hőskora, 1915) címét vette át, ami egyrészt demitizálási szándékot jelöl: Amerika nemzetté válása a rabszolgatartás és a rasszizmus véres örökségétől terhes; másrészt a filmnek azt az állítását is erősíti, miszerint a feketék közösséggé kovácsolódása erre a traumatikus eseményre datálható. Parker műve 2016 elején megnyerte a Sundance Filmfesztivál nagydíját, ezt követően azonban nem teljesített jól sem más fesztiválokon, sem a kasszáknál, melynek részben az is az oka, hogy 2016 augusztusában előkerült a rendező és a film társírója 1999-es nemierőszak-ügye.

A történet többnyire pontosan követi a Nat Turner életéből ismert eseményeket. Nat Virginia államban, a Turner család birtokán született és szolgált rabszolgaként gyerekkora óta. Fiatalkorában megtanult olvasni, jól ismerte a Bibliát, melyből rabszolgatársainak prédikált is, és erősen vallásos életet élt. Életét látomások kísérték végig, melyeket isteni üzenetekként értelmezett, és vallomása szerint ezek vezették el a rabszolgatartók elleni lázadáshoz is, mely körülbelül 60 fehér és 200 fekete áldozattal járt.

A film főleg a lázadáshoz vezető út bemutatásával tér el a valóságtól. Bár megtartja a vallásos motivációt, és megfelelően alátámasztja a felkelés jogosságát, bosszúnarratívát is életbe léptet. Nat a felkelés szervezését két nemierőszak (feleségét rabszolgakereskedők, barátja feleségét gazdájuk engedélyével egy vendég erőszakolja meg), és megkorbácsoltatása után kezdi el. A rendkívül véres felkelést rövid idő alatt leverik, Natet pedig felakasztják, melynek tanúja egy fiú, akit évekkel később az amerikai polgárháborúban látunk harcolni egy snitt erejéig, azaz Nat és társainak halála nem volt hiábavaló.

Az Egy nemzet születése kétségkívül ambiciózus film. Nate Parker kifejezetten jól alakítja Nat Turnert, és bár a többi színész is jól játszik, az érezhető, hogy a főszereplőn kívül senkinek nem jutott árnyaltabb karakter. Egy passzív nőfigurán kívül egyetlen fehér szereplő sincs, akivel azonosulni lehetne (a film felétől Nat gazdájával sem, aki eleinte meglehetősen emberséges), és a fekete szereplők is javarészt egyoldalúan vannak ábrázolva. Helyenként kifejezetten drámai, máshol meglepően erőszakos a film, és sajnos Nat felakasztásánál a giccs határát is átlépi (halála előtti látomásában fekete bőrű angyalt lát). A film képi világa a 12 év rabszolgasághoz (2013) hasonlóan esztétizáló, azonban Steve McQueen távolságtartó ábrázolásmódjához képest Parker közelebb hozza nézőihez szereplőit, és konvencionálisabb elbeszélésmódja által magát a témát is.

Extrák: Dokumentumfilmek Nat Turnerről és a mozgalomról, a rendező audiokommentárja és rövidfilmje, kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13219