KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Viszlát, Christopher Robin!

Fekete Tamás

Goodbye Christopher Robin – brit, 2017. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Frank Cottrell-Boyce és Simon Vaughan. Kép: Ben Smithard. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Domhnall Gleeson (Milne), Margot Robbie (Daphne), Kelly Macdonald (Olive), Will Tilston (Christopher Robin). Gyártó: DJ Films / Gasworks Media. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 107 perc.

 

A híres írók életét és főművük megszületését elmesélő filmek az utóbbi időben feltűnő gyakorisággal nyúltak a gyerekszobák könyvespolcára inspirációért; a Viszlát, Christopher Robin bő egy évtized alatt immár a negyedik hasonló témájú biopic, ráadásul az ifjúságnak szóló alapanyag mellett még az is közös mindegyikükben, hogy a vizsgált irodalmi alkotás a múlt század első évtizedeiben, Angliában született meg. Ám a Pán Péter, Nyúl Péter és Mary Poppins alakjának – sokszor csupán másodlagos jelentőségűként használt – megteremtését elmesélő filmekkel szemben a Viszlát, Christopher Robin jóval komlexebb módon mondja el az Opus Magnum megszületését.

Simon Curtis filmje némileg előnyös helyzetből indul, hiszen köztudott, hogy Róbert Gida alakját a Micimackó szerzőjének gyermeke ihlette. A rácsodálkozás gesztusa helyett így elmerülhet a körülményekben, elsősorban az I. világháború és a francia hadszíntér sokkját megtapasztalt és íróként is új utakat kereső Milne alakjában, valamint apa és fia kapcsolatában. A Micimackó eszerint nem csupán a szeretetét és apai teendőit helyenként kicsit sután ellátó férfi számára kínált kapcsolódási pontot a fiához, de a fronton átélt traumák elfelejtésében is segített a közösen megálmodott és benépesített Százholdas Pagony, ahol a lövészárkok állandó rovarzümmögésének hangja már a méhek döngicséléseként hallható. Curtis azonban legalább ennyire fontosnak tartja mindazt, ami a könyv megjelenése után következett: azt az állandó reflektorfényt és népszerűséget – valamint a fiktív szereppel való azonosítást –, amelytől már korábbi rendezése, az Egy hét Marilynnel Monroe főhőse is igyekezett minden lehetséges módon megszabadulni. Így lesz a cím nem a valóságos Robintól, hanem a regénybeli Róberttől való búcsú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13560