KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zseton és beton

Pápai Zsolt

 

A kelet-európai filmgyártások közül egyik sem mélyrepült olyan látványosan a kilencvenes években, mint a nagy múltú román, az utóbbi időszakban mindössze egy-két egészestés mozi született az országban évente. A válság az ezredfordulón tetőzött, a 2001-es év egyetlen (!), állami pénzből finanszírozott nagyfilmje Cristi Puiu Zseton és beton (pontosabb – bár kétségkívül kevésbé játékos – fordításban: Az áru és a pénz) című debütáló munkája.

A Duna televízió műsorán már több alkalommal szerepelt film három év késéssel és rejtélyes okokból most a magyarországi mozikba is bekerült. Némiképp érthetetlenül, bár cseppet sem érdemtelenül. Az itt-ott Spielberg Párbajára is kikacsintó, ám lényegében cselekménytelen, ellipszisekkel teli road movie hőse két fiú és egy lány, akiknek egy titokzatos tartalmú csomagot kell Constancából Bukarestbe eljuttatniuk. Útjuk során kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) kalandokat élnek át, ők viszont mintha semmit nem észlelnének a sokasodó baljós előjelekből.

A Bukarestben született, de filmes tanulmányait Genfben végző direktor inverz road movie-t készített, melynek legfeltűnőbb sajátossága, hogy a műfaji szabályokkal ellentétben a hősök jóformán semmi fejlődésen nem mennek át a kalandok közben, azaz ugyanolyan reflektálatlanok maradnak a történet végére, mint amilyenek az elején voltak. A végig kézikamerával vett film jelentős része az autó belső terében játszódik, és a kevés külsőben is csak ritkán tágul ki a horizont, ebből fakadóan a nézőt mindvégig a klausztrofóbia nyomasztó érzése kerülgeti. Való igaz, hogy ez nem felemelő élmény, viszont jó stílusérzékű rendezőre vall. Puiu érdeme továbbá az erősen atmoszférikus miliőrajz, amely olyan lehetetlen országnak mutatja Romániát, amilyen, szóval kapunk egy méretes adagot a balkáni világ virtigli szürrealisztikusságából is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1957