KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Montiel özvegye

Lajta Gábor

 

Miguel Littin, a Mexikóban élő chilei rendező vezetésével, Gabriel García Marquez irodalmi alapanyagából, széles körű latin-amerikai összefogással készült ez a film, amely gondos megmunkálása és viszonylag egynemű stílusszövete ellenére – kudarc.

Nehéz dolog szakítani a hagyományos, egyenes vonalú cselekményfűzéssel, bízni pusztán a képek erejében. Tökéletes arányérzék és merész kifejezőeszközök híján az ilyen film vigasztalan unalomba süpped. A néző persze kínjában jártathatja szemét a vásznon, és gondolhat is mindenfélét, az edzettebbek (kifinomultabbak?) talán nem is unatkoznak. Ez az unalom azonban végső soron objektív: a szerkezet és a mondandó elcsúszásaiból, ilyenformán érdektelenségből fakad.

Pedig a történet sokat sejtet. A diktatúra sajátos emberi vetületének ábrázolása egy nő sorsán keresztül, aki tudhat besúgó férjének aljasságairól, mégis képtelen meggyűlölni őt. Figyelmünk ébrentartója szinte egyedül Géraldine Chaplin játéka, különös menyétszerű karcsúsága, tisztasága. Elgondolva hátborzongató Montiel özvegyének lassan őrlő észbomlása, szenvedélye-szenvedése a falu bosszúra éhes parasztjai meg kisszerű diktátorai között. Fojtott, mélyről izzó dráma bontakozhatna ki, de egymás mellé rakott száraz képek, szinte behallatszó rendezői utasítások, földhözragadt víziók törik el a képzelet szárnyát.

A rendező Marquez prózájának legreálisabb részleteit vitte filmre, és még így sem tudott megbirkózni a kép és a szó különbözőségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6947