KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kérdés

Urbán Mária

 

A kérdés – „la question” – így nevezték franciául az inkvizíció vallatásait, ahol a hóhér kérdezett. Henri Alleg, a Demokratikus Algír volt szerkesztője ezen a címen adta ki könyvét 1957-ben, s már a címmel a francia ejtőernyősök módszereit jellemezte.

A kommunista szerkesztőt, a köpcös, szemüveges gyerekarcú intellektuelt magas, erős, szőke, brutális fickók „kérdezik”. Verik, rugdossák, lábtól felakasztják, vízzel, árammal, igazságszérummal vallatják, elévezetik agyon-kínzott barátját, a fiatal tanársegédet... De a film nem marad meg, a könyv kínzásokat és érzéseket regisztráló naplójánál, megmutatja a kétségbeesett feleségeket, s a polgári hatalmak tehetetlenségét, amint az ejtőernyősök vigyorogva kijátsszák a rendőrfőnököt, és szimpla trükkökkel csapják be az emberi jogok nevében vizsgálódó kehes öregurat. Rendes börtönbe kerülve, a szerkesztő bevádolja kínzóit, de semmit sem tud bizonyítani – ekkor írja meg könyvét, amelyben világgá kiabálja a világ szégyenét.

A nemzetközi felháborodás megmentette Alleg életét, könyvét Franciaországban betiltattak. Húsz év múlva francia film készült belőle. Nem tudni, miért? Nemzeti önvizsgálatnak nem tarthatjuk, mivel mindenért az ejtőernyősöket teszi felelőssé, a rajtuk kívüli erők kissé ostobák, bürokratikusak, de tisztán állnak. Szólhatna a film Alleg esete kapcsán, a világon azóta is történő hasonló esetekről. Ehhez viszont túlságosan személyhez kötött, a célok pedig, amikért a hős szenved, túl általánosak, közhelyszerűen magától értetődőek. Az egész tanmese sematikus, az ábrázolásmód direkt és naivan naturalista. És legalább ilyen naiv a film hite is: a dolgok kimondása, a könyv megjelenése, mint végcél. Amikor fellélegzünk: „Mégiscsak van igazság!” – érzésünk nem sokban különbözik attól, ahogy a krimik s kalandfilmek hőseinek drukkolunk. A valódi politikai töltést nélkülöző film végső soron egy nem js túl jól sikerült kalandfilm izgalmaira s élményére zsugorodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8058