KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kémek krémje

Kárpáti György

 

Eric és Ramzy Franciaországban milliók kedvencei, nálunk jobbára A pokoli torony balekjai és a Lucky Luke és a Daltonok című vígjátékkísérletekből lehetnek ismerősek. A komikusduó a francia vígjátékkészítés hagyományait igyekszik ápolni esetlen párosukkal, ám próbálkozásaikból olyan felemás eredmények születnek, amely kettősség a zsáner francia példáit az elmúlt másfél évtizedben is jellemezte.

A keresztnevüket márkajegyként használó Eric Judor és Ramzy Bedia ezúttal a hollywoodi kémfilmek és James Bond-alkotások paródiáját igyekezett sosem látott színvonalra helyezni, nem feledve, hogy a franciáknak is voltak szép, s az amerikaiak által utóbb lenyúlt próbálkozásai a műfajban.

Az ismert alapszituációban két töketlen amatőrt – akik persze menő profinak érzik magukat – megbíznak egy olyan üggyel, ami részben egekbe repíti egójukat, másrészt garantálja megbízóik számára a felsülést. Ám ahogy az lenni szokott a szerencsétlenek a véletleneknek és saját tökéletlenségüknek köszönhetően meghiúsítanak mindenféle világuralmi törekvést, majd leszámolnak az összes lehetséges gonosztevővel.

Gérard Pirès rendező – aki húsz év után Luc Besson kedvéért a Taxi rendezői székébe tért vissza a szakmába – vért izzadt a történet fogyaszthatósága kedvéért, ám a szilikon-mellű modellek, a slapstick tréfák és a pirotechnikai stáb tüsténkedése ellenére is csupán megfáradt paródia-paródia kerekedett ki a sületlenségből. Hiányzik az eredetiség, a fanyar humor, mely paródia esetében sem szükségtelen, arra pedig nagyon nehéz filmet felépíteni, hogy az egyik magas, a másik alacsony, s mindketten önmagukat megjátszó síkhülyék.

Ráadásul a magyar alkotás sajátossága, hogy az igen sovány forgatókönyvet – nem először – az eredeti dialógusokban amúgy nem hallható rímekkel igyekeztek szórakoztatóbbá tenni, ami csak fokozza az ember idegenkedését. Igazolt tény, hogy Eric és Ramzy továbbra is csupán szűk hazájukban bizonyulnak prófétának. De legalább az altesti poénoktól megkíméltek minket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8406