KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oly sokáig szerettelek

Forgács Nóra Kinga

Il y a longtemps que je t'aime – francia-német, 2008. Rendezte és írta: Philippe Claudel. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Jean-Louis Aubert. Szereplők: Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine), Elsa Zylberstein (Léa), Serge Hazanavicius (Luc), Laurent Grévill (Michel), Frédéric Pierrot (Fauré kapitány). Gyártó: UGC / Canal+ / Eurimages / France 3 Cinéma / Integral Film / Sofica / TPS Star. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 115 perc.

 

Hatásos felütés után szemre szabályos családi és lelkiismereti dráma veszi kezdetét: Juliette Fontaine azért érkezik Franciaországba, hogy húgának, Léának családjához költözve próbáljon meg visszailleszkedni a társadalomba 15 éves, Angliában letöltött börtönbüntetéséből szabadulva.

Az események fókuszában egyfelől természetszerűleg maga Juliette áll: Kristin Scott Thomas (a csapat húzóneve) színészi játéka és a film jelzései mértékkel, de egyértelmű következetességgel ábrázolják a folyamatot, ahogyan a fakó bőrű, ideges és zárkózott nőben enyhül a görcsös feszültség, és lassan megnyílik. Másfelől az emberi kapcsolatok, különösen a két nővér viszonyának jellemzése jelenti a film tétjét, e szempontból szélsőséges alapkonfliktusa és analitikus jellege teszi érdekessé a megszokott panelekből építkező sztorit. A film először a lényegi viszonylatok ismertetésére szorítkozva vezeti elő alakjait, majd ismétlődő helyzetekben, a főbb szereplők közötti remek páros jelenetek során lépésről lépésre előrehaladva bontja ki a bennük rejlő feszültségeket és a közöttük kialakuló kapcsolatokat, melyek a lassan pergő időben éppúgy mutatnak előre, mint visszafelé a múltba, ahol Juliette titkolt tragédiája és egy család széthullásának története van eltemetve.

A forgatókönyvet is jegyző Philippe Claudel első rendezésének ereje elsősorban a visszafogott fogalmazásmódban és a biztos kezű történetszövésben rejlik. A nézői azonosulásra csak kevéske lehetőséget adó főhős és az értelmiségi közegben játszódó drámához illő túltengő fogalmiság sokáig elidegenítően hat, csak a játékidő utolsó harmadában törnek felszínre az érzelmek, ahogyan a késleltetett információk is ekkor rendezik át a kialakult képet. Aki azonban megszavazza a türelmet, az épp ezért nem fog csalódni a finisben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9743