KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/december
DETEKTÍVMOZI
• Varró Attila: Bezárt szoba Kortárs krimik
• Schreiber András: Tykwer, Alexanderplatz Babylon Berlin
• Kránicz Bence: Kopott kalap, gyűrött ballon Budapest Noir
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Ne legyen rabja saját legendájának” Beszélgetés Antal Nimróddal
• Varga Zoltán: A hét törpe rémálma Nepp József (1934–2017)
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971) – 2. rész
• Cserháti Zoltán: Trükkökről és függőségekről Beszélgetés Odegnál Róberttel
• Varga Zoltán: Száll az ének képről képre Animációs Arany-adaptációk
• Barkóczi Janka: A zuglói Hollywood Filmgyári centenárium
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: A széntől az olajig Sven Nykvist (1922–2006)
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Beszédes dallamok, üvöltő csendek Pernecker Dávid
TÁVOL-KELETI ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Távoli hangok Új raj: Makoto Shinkai
• Varró Attila: Világok határán Koreai animáció
• Sepsi László: Fogd a pénzt Jian Liu: Have a Nice Day
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Foxtrott a halállal Velence
• Huber Zoltán: Büszke befogadók Toronto
KÍSÉRLETI MOZI
• Máté Bori: Az ősélmény horrorja Stan Brakhage kísérleti dokumentumfilmjei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Rémálomban élni Twin Peaks - 3. évad
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Horrorba fulladva Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád
• Benke Attila: A krimi megkísértése Óskar Thór Axelsson: Emlékszem rád
KRITIKA
• Kolozsi László: Hétköznapi férfiak hétköznapjai Férfikor
MOZI
• Baski Sándor: Django
• Árva Márton: Jesus
• Vajda Judit: A nőkért
• Kovács Gellért: Anyám mozija
• Alföldi Nóra: Rossz anyák karácsonya
• Kovács Kata: Eszeveszett esküvő
• Kovács Marcell: Fűrész: Újra játékban
• Roboz Gábor: A széf
• Varró Attila: Óriáskerék
• Kránicz Bence: Thor: Ragnarök
• Benke Attila: Volt egyszer egy Németország
• Barkóczi Janka: Volt egyszer egy Szíria
DVD
• Gelencsér Gábor: Robert Bresson filmjei
• Varga Zoltán: A mentőcsapat
• Pápai Zsolt: Az utolsó szolgálat
• Kovács Patrik: Ébredések
• Kránicz Bence: Az Igazság Ligája: Az új küldetés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Testről és lélekről

Álmomban már láttalak

Kolozsi László

Enyedi Ildikó minden filmje szerelmesfilm, e rendkívüli álombeli találkozással sincs másként.

 

A kabbala szerint egy álom akkor érdemel figyelmet, ha visszatér. Az egyszeri álommal, még ha felettébb érdekes is, nem érdemes foglalkozni; felfejteni felesleges. Az csak az agy éjjeli – a gondolatok kitakarításával járó – jelensége, semmi több. Az álom akkor érdemli meg a részletesebb vizsgálatot, ha az elme legalább már két éjjel lejátszotta. Ekkor kétféle jelentősége lehet: társadalmi, ilyen az álomban megélt prófécia, vagy személyes. A saját életünkről is tartalmazhat üzenetet.

Enyedi Ildikó új filmje, a Testről és lélekről két olyan, enyhén sérült ember, Endre és Mária viszonyát fedi fel, akik éjjel ugyanazt álmodják: az azonos álom teszi őket szerelmesekké. Mindketten egy vágóhídon dolgoznak, és egy véletlen nyomán eszmélnek rá, hogy mindketten szarvassá álmodták magukat. A vágóhíd brutalitásának és az álom gyengédségének érzelmi és stílusbeli váltakozásai teszik elsősorban dinamikussá az Enyedi-életműnek ezt a különös, bizonyos értelemben az életműben új utakat is nyitó darabját. Enyedi korábbi filmjeiben is azt vizsgálta, a transzcendens, a megfoghatatlan, a valóságon túli valóság megjelenése a hétköznapokban, a hétköznapi eseményekben, lehet-e nem csodaszerű. Lehet-e racionális, ami felfogható és belátható világunkon túl van. Enyedi alapfelvetése mintha hasonló lenne, mint Tarkovszkijé (akinek emblematikus színészére fontos szerepet is osztott a Bűvös vadászban): a megélt valóság valójában csak a tudatunk árnyképe, és a film az a médium, aminek segítségével a barlangból kilátásunk nyílhat a nem csupán árnyként megélhető valóra.

Mintha Enyedi Ildikó korábbi filmjei is – a Testről és lélekről felől nézve különösképpen így tetszik –, egy más tudatállapot filmjei lennének. A felébredt tudat filmjei. Ezért nem az a lényeges kérdés e film világában: milyen következménye van a kontrollált tudattartalmaktól eltérő álomnak a racionális, kézzel fogható tapasztalatokra épülő életünkben. Lehet-e hatása az életünkre egy álomnak. A brutalitás és gyengédség eleven ellenpontozása mintha nem lenne más, mint egy beavatási misztérium, egyfajta hidegben és forróban megmerítkezés, melynek során a hősök magukhoz térnek. És megélik a kitüntetett álom és életük elválaszthatatlanságát. Magukra ébredésük első pillanata az, amikor a vicces nyomozás következtében rádöbbenek: az álmuk közös.

Eleinte mintha nem is értenék, mi történik velük. Mindketten sérültek, Endrének a karja – Morcsányi Gézát a bénult végtagja segíti az eleven, minden pillanatában rendkívül koncentrált játékban –, az Asperger-szindrómás Máriának a szociális énje. (Alakoskodni nem tud: ami a szívén, az a száján. Érintkezni, másokat megérinteni képtelen.) Borbély Alexandra álmatag, már-már révült tekintete traumákat, rejteni kívánt sérelmeket is sejtet. Az emberi élethelyzeteket playmobil figurákkal gyakorolja. Az álom ornamentikája, a fagyos hó ropogása, a szarvasok, Góliát és Picúr futása, mintha valóságosabb lenne, mint az antropomorf szereplők világa. Azt, hogy az élők tere egyfajta mitikus, álomszerű tér, Herbai Máté merev, már-már statikus beállításai is erősítik. Nem véletlenül mondja Morcsányi Géza interjúnkban, hogy úgy nézte a felvett jeleneteket, mint Hopper, Caravaggio festményeit. Enyedi Ildikó most nem mozgalmas, Truffaut-moziba illő mozgó kompozíciókat alkotott (mint a Simon mágusban), hanem állóképeket. Ezek a meditáció, az elmerülés, az önfölfedezés és önértelmezés imágói. Ezért is érezni még melankolikusabbnak, még rezignáltabbnak, ennek a filmnek a képeit, mint a korábbiakét. Ugyanakkor ezek a képek melegebbek is, erőteljesebbek is, kifundáltabbak, egy tudatosabb alkotó képei, melyek tele vannak vérbő humorral, iróniával. Ha irónia alatt a világ józan szemléletét értjük.

A józanság e film kulcsszava: az álom józanságáé. A vágóhidak (és az állat-lágerek) kétszer kettőjének józanságáé. Enyedi Ildikó mintha, rendkívül merészen, eggyel beljebb lépett volna a transzcendens világába. Egy lépéssel közelebb a teljesség felé.

 

Testről és lélekről – magyar, 2016. Rendezte és írta: Enyedi Ildikó. Kép: Herbai Máté. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Szalai Károly. Hang: Lukács Péter. Szereplők: Morcsányi Géza (Endre), Borbély Alexandra (Mária), Schneider Zoltán (Jenő), Nagy Ervin (Sándor), Tenki Réka (Klára). Gyártó: Inforg – M & M. Támogató: Magyar Nemzeti Filmalap. Forgalmazó: Mozinet Kft. 116 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 36-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13105