KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/január
TECHNIKA ÉS MÁGIA
• Borbíró András: Digitális délibábok Technokrata mágia
• Hirsch Tibor: Sejtfal kontra műszerfal Fantasztikus tudomány
• Huber Zoltán: Zsugorfóliás csomagolás Kicsinyítés
FILMEMLÉKEZET
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos – 1. rész Bánky Viktor
• Godard Jean-Luc: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe Jean-Luc Godard
• Vajda Judit: Ocsúból a tiszta búzát A filmművészet története – Egy odüsszeia
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: A hiányzó másik Új raj: YorgosLanthimos
• Varró Attila: Trójai faló A szent szarvas meggyilkolása
FILM / KÉPREGÉNY
• Ádám Péter: „Tintin – én vagyok” Hergé papírmozija
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Szerelmi ügyek Dušan Makavejev pályakezdése
• Balázs Attila: A magányos szervezet titka Makavejev, a rebellis
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az ember, akit háromszor is meg lehet ölni Beszélgetés Szász Jánossal
• Zalán Vince: Csataterek Rózsa János doku-trilógiája
• Tóth Klára: „Mért ne legyek tisztességes…?” Tóth Péter Pál: A Gulyás testvérek
• Kornis Anna: Élet-minta Kármentő Éva: Muszter
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Képekbe fojtva Verzió
• Baski Sándor: A nő megfizet Sitges
• Bartal Dóra: A kapitalizmus határai Jihlava
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Jóban, rosszban Better Call Saul
KRITIKA
• Kránicz Bence: A mi fiunk A Viszkis
• Vincze Teréz: A miniszter asszony félrelép A vendégek
• Huber Zoltán: Erre tovább Legjobb úton
• Beretvás Gábor: Légembólia Életem legrosszabb napja
• Barkóczi Janka: A társalgás logikája Jöjj el napfény!
MOZI
• Pethő Réka: Fortunata
• Varró Attila: Floridai álom
• Margitházi Beja: Kutyák
• Nevelős Zoltán: Lucky
• Zsubori Anna: Loving Vincent
• Vajda Judit: Szex, ex, szerelem
• Kovács Marcell: Bőrpofa
• Kránicz Bence: Szabadulószoba
• Alföldi Nóra: Szerelem tesztelve
• Roboz Gábor: 24 óra a halálig
• Sepsi László: 68 lepedő
• Tüske Zsuzsanna: Az igazi csoda
DVD
• Pápai Zsolt: A szerelem vak
• Gelencsér Gábor: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás I.)
• Kovács Patrik: Gyilkosság az Orient Expresszen
• Kránicz Bence: Batman Kétarc ellen
• Horányi Péter: A halászkirály legendája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Weill–Brecht: A hét főbűn

Az értelem operája

Bognár Éva

 

Brecht első zeneszerző társa Kurt Weill volt. Közös sikerük, a Koldusopera ma is a legnépszerűbb, legismertebb Brecht-művek közé tartozik. A siker azonban a félreértelmezés veszélyeire hívta fel az alkotók figyelmét. Brecht úgy érezte, a nézők valójában nem értették meg a darabot, és ez magyarázza a sikert. Most már azzal a szándékkal írnak darabot, hogy elkerüljék a félreértelmezés buktatóit. A kispolgár hét halálos főbűne című operát 1933-ban mutatják be Párizsban, de csak egy előadást ér meg. Több európai fővárosban is bemutatják – mindenütt megbukik. Sikerre csak 1958-ban, az alkotók halála után viszi a New York City Center Balett. A Televízió Zenés Színháza most ezt a művet mutatta be Kerényi Imre rendezésében. Songopera balettel, áll az alcímben. Milyen műfaj ez? A brechti műfaji meghatározások mindig csak a saját műveire érvényes kategóriák. Dramaturgiájának egyik fontos alkotóeleme a song, amely a drámák szövegéhez, történetéhez kötődve, de ettől elszakadva értelmezi, általánosítja a történetet, és ennek segítségével tárul fel a történet mögötti lényeg. A song-technikát Brecht Weill-lel együtt alakította ki. A korai darabok mind Weill zenéjével készültek. A song teljes önállósulása ebben a műben jelenik meg. Már nem lép ki a történetből, hanem maga alkotja azt. Ez a történet végtelenül egyszerű. Egy fiatal táncosnő – Anna – vándorútra indul Amerikában. Pénzt kell szereznie, hogy eltarthassa családját, és hogy a család felépíthesse a házát. A vándorút hét éven át, hét városon keresztül tart, míg végre Anna hazatérhet. Útjának egyes állomásait azonban nem a városok jelzik, hanem a bűnök, amelyéknek elkerülésével „gazdag lehet és boldog”. Minden város egy-egy bűnt reprezentál. A hét bűn, egy kivételével, a keresztény erkölcsi kódex által meghatározott hét legsúlyosabb bűnnel azonos. Ez az azonosság azonban csupán formai. A bűnök tartalmát Brecht megváltoztatja. Mindegyik bűn az üzlet, a pénzszerzés törvényének szellemében fogalmazódik újjá. Egy bűnt Brecht átváltoztat, és egyben főbűnné – minden bűnök forrásává – tesz. A Részvétlenséget a Lustaság váltja fel, ami – mint nem-termelés – valóban a legfőbb bűn a kapitalizmus törvényei szerint. A bűnök átértékelésével párhuzamosan végbemegy Anna teljes prostitúciója, tökéletes áruvá válása. A legjobb példa erre a Torkosság-fejezet, ahol a habzsolás csak a lány számára tilos, hiszen a szerződésben ki van kötve, hány kiló lehet, tehát ha hízik, már nincs értéke, nem válhat áruvá, azaz bűn számára az evés. A szerelem is akkor paráznaság, ha pénztelen fiút szeret, ha prostituálódik, akkor az üzlet, azaz erkölcs. Anna tehát ennek a törvénynek engedelmeskedik, amikor eladja magát. Az áru azonban nem adhatja el saját magát, szükség van közvetítőre, így Anna megkettőződik. Anna II. lesz a művésznő, a Nő-áru, és Anna I. az üzletszerző, a törvény és a család képviselője.

Kerényi Imre rendezése átgondolt, feszes tempójú, racionális. Minden részlet teljes összhangban van, egységes stílusú. Az egyes fejezetek mind más és más hangvételűek. A Torkosság-fejezetben ellenállhatatlanul mulatságos az, ahogy a szabadban dúsan megterített asztal mellett a hájas anya énekel a mértéktelen evés ellen, miközben a család zabái. A befejező szín, az Irigység viszont iszonyatosan nyomasztó. Anna teljes tönkremenését látjuk, a betonfalú csupasz szobát, a földön vergődő megváltozott Annát.

Legszuggesztívebben a mű félelmetes és groteszk vonásait erősíti fel a rendező. Ez a két minőség minden fejezetben jelen van. Azok a jelenetek, ahol a két lányt látjuk, mind kemények és ridegek. Ez a konkrét üzlet világa. Azok viszont, amelyekben a család szerepel, komikusaik is, amikor félelmetesek. Komikusak, mert mintha a régi erkölcsi morált várnák el, úgy követelik az ezzel ellenkező új változatot. És félelmetesek, mert ugyanakkor ott érezzük mögöttük az erőt, amely már az új erkölcs nevében teszi tönkre Annát.

Kerényi egyszerre gondoltatja velünk át a logikai konstrukciót, és kíséri végig az arcukon a törvény elembertelenítő hatását.

A három főszereplő nő arca az elembertelenedés három fázisát mutatja.

A táncosnő, Anna II. – Molnár Márta, ö a szenvedő, kiszolgáltatott nő. Az arca az egyetlen emberi arc, csak a történet végére válik merevvé.

Anna I. – Kútvölgyi Erzsébet. O a kíméletlen üzletasszony, arca szinte nem is változik. Kisebb és törékenyebb táncosnő énjénél, mégis érezzük mögötte az erőt. Ő nem lehet gyenge, és emiatt hámlik le róla minden nőiesség.

Groteszk hatású az is, hogy az Anya kétnemű lényként jelenik meg. Szerepét férfi játssza. A nemiséggel együtt emberi mivoltát is elvesztette. Az Anya – Gregor József.

Az eredeti mű, amint azt a műfaji meghatározás is jelzi, a zene, szöveg és pantomim hármas egysége. Kerényi a lényegre törés és tömörítés következtében csak a zenére és a szövegre koncentrál. A táncnak csak kiegészítő, magyarázó funkciója van. A zene és a szöveg viszont egyenrangú. Ezt elsősorban a szereplők játékának köszönhetjük.

Kútvölgyi Erzsébet és Gregor József éneklése, szövegmondása tiszta és pontos, szövegértelmezésük világos, következetes. Kútvölgyi agresszíven kemény és megingathatatlan. Éneklése is tiszta, könyörtelen – ez az üzletasszony Anna I. éneke. Gregor József játékával, maszkjával, mimikájával azt a bizarr stílust jeleníti meg. amely az egész műnek az alapja. Mulatságosnak is erezhetnénk ezt a családot, a női ruhába öltöztetett, kifestett hatalmas férfit, mellette a nyiszlett családtagokat, ha nem érzékelnénk egyszersmind könyörtelenségüket.

A díszlet nem egyszerűen háttérként, vagy a történet újabb és újabb helyszíneit jelezve működik. Pontosan kifejezi az egyes jelenetek hangulatát és stílusát, ugyanakkor fontos értelmező szerepet tölt be. A főszerep természetesen a háznak jut, amelynek először csak az alaprajzát látjuk kirajzolódni a zöld füvön. Ekkor még családi ház méretű. Aztán egyre nagyobbá válik, nem felépül, hanem terjeszkedik, végül hatalma», de hangsúlyozottan díszletszerű, fehér oszlopos amerikai házzá válik. Ez a ház Anna ára.

Végiggondolt és pontos a színekkel való játék is. A család az epilógusban az eddigi sötét ruhák helyett most már fehérbe öltözve támogatja a tönkrement Anna II -t, akit eddig világos ruhákban láttunk, és most sötétbe öltözött. És Anna I. a győztes családhoz tartozó, fehér ruhára váltja az eddig hordott sötétet. És a fehérbe öltözött család a fehér ház előtt napozik a sötétruhás, szőkéból feketére változott Anna II-vel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7472