KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pokol kapujában

Barkóczi Janka

Araf – török-francia-német, 2012. Rendezte és írta: Yesim Ustaoglu. Kép: Michael Hammon. Zene: Marc Marder. Szereplők: Nestlihan Atagul (Zehra), Baris Hacihan (Olgun), Özcan Deniz (Mahur), Nihal Yalcin (Derya). Gyártó: CDP / Match Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 124 perc.

Az új török filmművészet egyik erős visszatérő állítása, hogy a pokol kapuja minden bizonnyal valahol Isztambul és Ankara között nyílik, az egyik kietlen, nevesincs kisvárosban. Bár a konkrét hely és az itt élő közösség lehet filmenként más és más, az alvilágba vezető út mégis feltűnően egyforma kínnal van kikövezve. A térség archaikus legendái, amelyek erről a vidékről és erről a szenvedésről szólnak, évszázadok óta elevenen, mára már egyenesen pimasz változatlanságban élnek. Mind közül a legerősebben azok a jellegzetes balladák tartják magukat, amelyek kevés variációs lehetőséggel egyetlen konkrét sémára, a megesett és cserbenhagyott, elkeseredésében pedig egy másik, de immár tisztességes férfi védelmébe menekülő lány meséjére épülnek. Yesim Ustaoglu rendezése elsősorban mégis azzal tűnik ki az untig ismételt szériából, hogy női alkotó lévén, mindezt erősen saját neme nézőpontjára adaptálja.

A főszereplő itt a meseszép, de felelőtlen Zehra, aki egy bódult lagzi hajnalán tragikus viszonyba bonyolódik egy kamionsofőrrel, s akinek ballépését majd Olgun, az önjelölt kamasz-lovag próbálja helyretenni. Ők egyébként mindketten egy útszéli gyorsétterem alkalmazottaiként tengetik napjaikat, miközben koruknak megfelelő bizonytalansággal kísérlik meg kitapogatni a rájuk mért jövőt. A jól ismert rape-revenge sablont épp ez a bizonytalanság, a vidéki fiatalok kilátástalan bolyongása teszi letaglózóan életszerűvé, s – mindannyiunk szerencséjére – így válik inkább kortárs életérzés-mozivá, mint vérvonalról és rurális erkölcsökről szóló mitikus példabeszéddé. A film kiállítása, ennek megfelelően, szándékosan szenvtelen és szikár, mégis gyorsan megtelik a természeti környezet kegyes fenségétől áthatott rideg szépséggel. Ugyanaz az a monumentális ősi törvény, amely újra és újra felszínre kárhoztatja a Zehra és Olgun történetéhez hasonló elbeszéléseket, a jelek szerint egyformán szívósan él Anatólia hegyláncai között és az idén századik születésnapját ünneplő török moziban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11799