KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült szerelem

Kolozsi László

Amour fou – osztrák, 2014. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Christian Friedel (Heinrich), Birte Schnoeink (Henriette), Stephan Grossman (Vogel), Katharina Schüttler (Sophie). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

Különös és csodálatos kincse a német irodalomnak Heinrich Kleist levelezése. Kleist világfájdalma az 1811-es esztendőben ér csúcsára. Magát elveszett, gyötrődő embernek írja le, az életet teljesen értelmetlennek. Ez a végsőkig fokozódó depresszió önpusztításra indítja. A halálhoz társat keres, és Henriette Vogel, az érzékeny, nem túl okos asszonyka, ideális társnak mutatkozik. Kleist persze a szerelem tökélyre fejlesztését is látni szeretné a kettős halálban, ám Henriette motivációja elsősorban a betegsége: tumort mutatnak ki nála az orvosok.

Félő volt, hogy Kleisthez méltatlan film születik e rendkívüli irodalmi kincsből. Ám Jessica Hausner munkája legalább olyan hatásos és nyomasztó, mint maguk a levelek. Lélektani horrorja merev állóképekből áll össze: a féltucatnyi, ritmikusan ismétlődő helyszíneken (folyópart, budoár, háló, fogadószoba klavírral) az érzelmeiket rejtő, visszafojtó szereplők mereven állnak. A kamera legfeljebb svenkel, a merev jeleneteket vágás is alig zavarja meg. Mintha egy 1915-ös némafilmet látnánk. Ez az igazi és vad és német romantika, ennek a drámának minden szereplője küzd érzelmeivel, vívódik, ugyanakkor semmit sem mutat belőlük. Ennek köszönhetően úgy érezzük, minden szereplő fortyog, és szinte várjuk, hogy legalább egy ordítással, egy szemrehányással, kiengedje a gőzt. De egyik sem teszi. Christian Friedel és a Henriettét adó Birte Schnoeink, éppen ettől a visszafojtott erőtől, a kirobbanás elodázásától lesznek annyira szuggesztívek. A kettős gyilkosság hátborzongató, fájdalmas, téli jeleneténél, a történet megdöbbentő záróakkordjánál (melynek, sajnos van valóságalapja), csak a kislány, Henriette kislányának jelenléte dermesztőbb. Az, ahogy ő is megtanulja egy Mozart dalt játszva az elfojtást. Ahogy megtanulja elnyomni magában az előtörni készülő állati üvöltést. Kevés hidegebb film készült, mint ez az Őrült szerelem. Szerelmesfilm: könnyek és csókok nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12116