KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zombi ésa szellemvasút

Koltai Ágnes

Miben különbözik egy amerikai és egy finn filmzombi? Az amerikai rémséges játék, a finn rémisztő valóság. A finn Zombi munkanélküli zenész, aki alkalmi elfoglaltságaival a mindennapi piára sem keresi meg a pénzt. Ott sertepertél egy baráti zenésztrupp körül, akik néha megkönyörülnek rajta, s nem csak a pofa sörét fizetik ki, hanem olykor gitározni is engedik.

Zombi lepusztult élete, igénytelen, sivár magánya arról a cseppet sem jóléti Finnországról szól, amit ezidáig Aki Kaurismäki filmjeiből ismerhettünk meg. Testvére és állandó forgatókönyvíró társa, Mika Kaurismäki a Zombi és a szellemvasúttal egyfajta fordított fejlődésregényt alkotott. Ez a mélyen realista történet a leépülés, az önfeladás fázisait mutatja meg, olykor talán túlzottan kiszámítottan: a magával semmit sem kezdő fiú mintegy örökli apja sorsát. Kirúgták az állásából, hogyan nézhet ezután felnőtt fia szemébe?! Sehogy. Így csak félállati vakkantásokkal kommunikálnak.

A Zombi az egyik legkivételesebb emberi képesség, a beszéd elvesztésének komor krónikája. A zene beszél a hősök helyett, ám ha végetér az amerikai country finnesített változata, felszólítómondatokon és parancsszavakon kívül mást alig hallunk. Zombi pedig a teljes hallgatásba süpped. Mi értelme lehet a szavaknak ott, ahol mindent a néma szükségletek uralnak, ahol beszélni felesleges és fárasztó. Ahol a delírium tremens a végállomás. Vagy Isztambul, ahol a bazár forgatagában Zombi felszívódhat, ideig-óráig azt híve, hogy mire rátalálnak, ő már egy másik személyiség lesz.

Aligha. Beszélni itt sem tanul meg: mert ahhoz egy másik ember is kell.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=579